„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim…” (8)

Ha ma kimondjuk ezt a szót, másság, azonnal a nemi identitás kérdéskörére koncentrálunk, pedig a fogalom Istennel kapcsolatban is felmerül. Kár terhelt fogalomként kezelni a másságot, hiszen a rabbinikus gondolkodás szerint, aki egy betűt megváltoztat a Tórában, az elpusztítja a világot. A bölcsek a maguk fogalomrendszerében arra gondolnak, hogy ahol az egy Isten helyett egy másik istent tekint mércének, ott törvényszerűen az élet Ura helyett a halál erői szabadulnak fel, mert úgy, ahogy Ő, nem uralkodik senki az élet felett. Egyéb, Tőle idegen szempontok csak pusztulást okozhatnak előbb, vagy utóbb.

Ézsaiás korának is megvolt ebben a tekintetben a maga veszélye. A babiloni fogságból való szabadulás esélyei egyenlőek voltak a nullával a nép számára. Ők így látták a birodalom erejét, saját kilátásaikkal szemben. Ugyan ki győzhetné le Babilont és ugyan mi vethetne véget a fogságnak?

Ezzel szemben fogalmazza meg a próféta Isten másságának üzenetét. Isten így adja szájába a szavakat: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim…”. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogyha annyi lenne a valóság, amennyit a nép lát, akkor tényleg a lehetetlenség konok falán zúzhatják véresre koponyájukat.

De Isten nem annyit tud, mint amennyit valaki feltételez Róla. Az Ő lehetőségei sem ott végződnek, ahol az a helyzetből következik. Ezt bizonyította Isten népénék szabadulása a fogságból.

Pál ugyanígy, csodaként élte meg a pogányok belépését Isten tervébe és pont ezért utalt az ézsaiási történetre a misszió terjedésének folyamatában: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33) Teljesen egyértelmű volt Pál korában sokak, különösen a legkegyesebbek számára, hogy Istennek csak Izráellel van terve és nem tudtak mit kezdeni azokkal, akik nem az atyák hagyományán tájékozódtak. Nekik beszél Pál Isten felfoghatatlan lehetőségeiről, melyek utat nyitnak mindenkinek arra, hogy megismerjék Őt és hitre jussanak.

Ma más körülmények között, de ugyanígy probléma Isten mássága. Egyszerűen nem hisszük el, hogy Ő nem csak annyi, mint amennyit értünk Belőle. Sőt, amikor azt hisszük, hogy megértettük, akkor vagyunk Tőle a legtávolabb. Ady sem véletlen vallja be, „csöndesen és váratlanul” ölelte át „az Isten” és „Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborus éjjel.”

Advent üzenete is ez: Ő jön, ez biztos, ha útja rejtve is van.