„…én teremtettem az öldöklőt is…” (Ézs 54,16)

Alig van botrányosabb helye a Bibliának, mint ez a mondat, mert arról szól, hogy Istennek köze van a gonoszhoz, hiszen az Ő nevéhez fűződik az öldöklő születése. Ez egyrészt valóban nehezen emészthető gondolat, hiszen Ő, Isten maga a szeretet. Hogy fér vele össze a szeretet. Pedig ez egyszerű volt Ézsaiás korában. Pusztító hatalmakkal körbevett állapotban ez tényleg megnyugtató üzenetként hangzott, mert valójában azt jelentette, hogy a pusztítás hatalma nem független Istentől. Ha Izráel ezt komolyan vette, tudhatta, hogy fájdalma nem szakítja el Istentől, hanem éppen hogy összeköti Vele.

Sajnos a probléma ezzel nem oldódik meg, mert ettől még az öldöklő léte Istenben van megalapozva. A kérdés marad: mi az öldöklő szerepe az életben. Izráel történelmében nyilvánvaló volt a feladata pusztító hatalmának, ennek következményei voltak azok a helyzetek, melyek bizonyították, hogy az élet nem játék még a politika területén sem. Rossz szövetségek, rossz döntések, rossz következményeket vonnak maguk után. Nagy hatalommal szemben, csak nagy erők vonulhattak fel, másképp nem érvényesült a bűn következménye. Kicsiben ugyanez működött a teremtés pillanatától fogva. Az Isten melletti döntés csak ellenerővel szemben volt művészet. Gonosz nélkül nincs felelősség a jó melletti kitartásban. Az ember nem felelősség nélküli, döntésképtelen tedd ide-tedd oda bábu, akit madzagon rángat valaki a színpadon.

Aki az öldöklőt alkotta, hatalmat adott neki, de nem korlátlan mértékben. Ennek következménye volt az ellenség feletti győzelem a bírák korában és a fogságból való szabadulás, a csodálatos megújulások lehetőségeivel.

Pál ebben az értelemben idézi a fejezet első versét a Gal 4,27-ben: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak…” Pál már az evangéliumok születése előtt írt levele szerint látja azt a folyamatot, melybe a pogányok belekerülnek és gyülekezetté formálódnak. Mindez azért, mert amit Isten kezdett el, azt Ő is fejezi be. Sára meddősége sem akadályozta meg Őt teremtő munkájának folytatásában, Izráelt is talpra tudta állítani vert helyzeteiből történelme folyamán.

Az öldöklő komoly szerepet kapott ebben a folyamatban: lehetővé teszi a döntést vele szemben. Jézus története ezt hirdeti. Nem volt hajlandó gyilkossá válni. Gyilkosai nem tették gyilkossá.

Az Ő útján már nincs mentségük azoknak, akik a gonosz eszközivé válnak. Követőinek élete törvényszerűen hirdeti a gonosz hatalmával szembeni győzelmet, megújulást az Ő jelenlétében.