„Istened uralkodik!” (7)

Van-e ennél fontosabb bibliai üzenet? Nem hiszem. Miért? Azért, mert néha más a realitás. Ez az igazi problémája az életnek, hogy pont ez nem látszik. Mert sok a baj. Ami kérdésessé teszi Isten uralkodását. Ez köt össze bennünket Ézsaiás korával is, amikor Isten népe a babiloni fogságban volt. Annak a kornak az emberei tisztában voltak azzal, hogy a politika nem csak úgy magától történik, hanem amögött mennyei hatalmak állnak. Vagyis ha Izráel Babilon fogságában van, akkor az nem véletlen, hanem Izráel Istene egyszerűen nem ura a helyzetnek, mert Babilon istenei legyőzték Őt. Erről árulkodik az 5. vers: „Ujjonganak, akik uralkodnak rajta.” Nem máson, hanem Isten népén, a nyomorúságán, kiszolgáltatott állapotán. Megtehetnék ezt, ha Izráel Istene uralkodna? Akik ennyit láttak és értettek az életből, annak szólt a próféta: más a realitás. Akkor is, amikor Isten uralkodásából semmi nem látszik. Mégis az határozza meg a történelmet, amit Ő tesz. Ez így volt akkor is, amikor Asszíria, vagy éppen Egyiptom játszott a történelem színpadán. Az ő uralmuk is megszégyenült és erre Isten népének már volt történelmi tapasztalata. Mindez csupán csak arra volt jó, hogy Ézsaiás számára hivatkozási alap legyen: Amit az Úr megtett népe életében azért, hogy politikai hatalmakkal szemben bizonyítsa hatalmát népe életében, azt ezután is megteszi. Megváltása Babilonnal szemben is azt bizonyítja majd, hogy Izráel az Ő tulajdona és népét semmi nem ragadhatja ki a kezéből, mert történjen bármi, Ő uralkodik. Ez az igazi evangélium.

Pál is ezért utal az igehirdetéssel kapcsolatban Ézsaiásra, ennek a fejezetnek a 7. versére: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” (Rom 10,15) Isten szolgái azért hirdethetik az Ő uralkodásának evangéliumát, mert Ő küldi őket és Ő ad nekik erőt a szolgálatra. A római birodalom keretei között, de azóta is, a gonosz által uralt viszonyok között is.

Izráel kijött a babiloni fogságból, mert Isten uralkodásának nincs határa. Egészen más, hogy mi abból mit értünk, látunk vagy érzünk. Pál számtalanszor átélte a maga szolgálatra való alkalmatlanságát, mely számára csak az Úr hatalmának és kegyelmének nagyságát erősített.

Ma sem kapaszkodhatunk másba, mint abba, hogy az Úr uralkodik. Az Ő kezéből ma sem képes elszakítani semmiféle hatalom. Ezt az evangéliumot Ő a mi életünkben, sőt rajtunk keresztül is kész kézzelfoghatóvá tenni és hitetlenségünkön kívül mindebben Őt nem is akadályozhatja meg semmi.