„… meg akarta tudni a valóságot…” (30)

A valóság azt jelenti, hogy tényekről beszélünk. Az indítékok mögött is tényekről, a cselekedetek mögött is tényekről, s a kialakult élethelyzet tekintetében is puszta tényekről. A tények alkotják az igazságot. Az ezredesnek hivatalából adódóan is arra kellett törekednie, hogy egy római polgár dolgában a lehető legpontosabb ismeretek birtokában járjon el. Bár nagyon feszült volt a helyzet, de az igazság ismerete nélkül senkit sem lehet elítélni. Római polgárt pedig végképp nem. Milyen érdekes, hogy a templomban lévők nem voltak kíváncsiak az igazságra. Ők jól elvoltak azzal, hogy összefoghattak valaki ellen és együtt gyűlölködhettek. A templomon kívüli rómaiak pedig a valóság megismerésére törekedtek. Hatalmas a kontraszt! Nézzük most az eseményeket az ezredes szemszögéből! Kiderül, hogy Pál esetében nem járható a rutinszerű eljárás. Nem lehet kiverni belőle a vallomást. Az igazságot rutinszerűen nem lehet kideríteni. De mivel az ezredes meg akarta tudni a valóságot, ezért személyesen kérdezte ki, s kiderült, hogy a feltevései, eddigi ismeretei is tévesek. Be kellett látnia, hogy sötétben tapogatózik. Ezért lehetőséget teremtett, hogy minden világos legyen.

Na, ilyen az adventi hozzáállás! Kiemelni a megismerendőt az emberi vélemények és prekoncepciók közül. Beismerni, hogy az eddigi saját feltevéseink sem helyesek, személyesen kell utána járni a valóságnak. Mit jelent ez adventben? Azt, hogy a megismerendő Krisztusról is sokféle dolgot beszélnek. Vannak, akik szerint egy bűnöző volt, „Nem véletlen feszítették keresztre!”. Vannak, akik azt mondják: „Valóban Isten Fia volt!”. Megint mások azt mondják: próféta, de Mohamed nála is nagyobb! De vannak olyan hangok is, hogy vallásalapító volt, és még azt is határozottan állítják róla egyesek, hogy „Jézus pedig magyar volt!” Mindenki mondja a magáét. És a legtöbb ember ezekből gyúr magának egy „Krisztus-képet”, s ehhez a sok komponensű „Krisztus-képhez” idomul majd a hite. Mindenkinek megvan tehát a maga látása Jézusról. Neveltetéséből, iskoláztatásából, a rá ható ideológiai hangsúlyoktól függően. De mindig eljönnek azok az idők, amikor kiderül, hogy amit gondoltam, amit hittem, az nem is úgy van. Becsaptak, én pedig hagytam magam, mert személyes ismeretség nélkül alakítottam ki a látásomat, a hitemet, a kapcsolataimat.

Mennyire nem szeretjük, amikor anélkül döntenek az ügyeinkben, neveznek bennünket ennek vagy annak, írnak le bennünket maguk előtt az emberek, hogy egyáltalán beszéltünk volna személyesen. És ilyenkor az zavar, hogy nem is ismer! Hát nem is úgy vannak a dolgok, ahogyan ő előadja! Ez az ezredes tudni akarta a valóságot. A tényeket. Testvér, te akarod-e tudni a tényeket Krisztussal kapcsolatban? Elég bátor vagy-e ahhoz, hogy mindent figyelmen kívül hagyj, amit eddig róla hallottál? Elég bátor vagy-e ahhoz, hogy személyesen őt kérdezd az igazságról? Járj utána, s rájössz: ő maga az igazság! Ámen.

Imádság

Atyánk! Olyan rossz szembesülni azzal, hogy nem csak emberekkel, de veled kapcsolatban is mások véleménye alapján alkotunk képet. Olyan sokszor kiderült már, hogy amit neked tulajdonítottunk, az emberek hitetése volt. Urunk, mi meg akarjuk ismerni a valóságot. Kérünk, ebben az adventben ismertesd meg magadat velünk! Hadd legyen személyessé a kapcsolatunk! Könyörülj rajtunk! Hallgass meg! Ámen.