„Végeztesd ki!” (36)

A mai igeszakaszban a Pálról kapott prófétai kijelentések beteljesedését láthatjuk. Az első és talán a legelszomorítóbb mozzanat az, hogy az Isten tiszteletére összesereglett gyülekezetben ott vannak a lázítók, akik hangulatot keltenek, pletykákat hangosítanak ki, vádaskodnak, s ezzel az áhítatos légkört egyszeriben úgy megrontják, hogy a templomban a gyilkos indulat lesz úrrá. Döbbenetes, hogy az ünnepekben is ott vannak az aljas, másoknak ártani akaró emberek, akik magukat úgy tüntetik fel, hogy a hit védelmezői, a tiszta istentisztelet őrei, a kiválasztottak féltői. Miközben éppen ezzel az indulattal tették tisztátalanná a templomot, hiszen bosszút akarnak állni az Ázsiában történtek miatt. Az pedig még ennél is elszomorítóbb, hogy az Isten tiszteletére összesereglett gyülekezet ennyire manipulálható volt, és mindenféle utánajárás nélkül rárontottak Pálra. Lukács konkrétan lejegyzi, hogy Pált „meg akarták ölni”. Istentisztelet helyett gyilkosság, imádat helyett gyűlölet, áldás és békesség helyett áldatlanság és békétlenség az egész templomban. Ez aztán ám az ünnep! Az Úr előre tudta, hogy ez lesz, így egy lépéssel előttük járt, s a megszálló római hadsereg tribunus militum-a vált Isten kegyelmi eszközévé, aki nem kis erőfeszítések árán, de kiszedte az őrjöngő tömeg kezéből az apostolt és Agabosz próféciáját beteljesítve, megkötözve a várba vitette. A kegyetlen kegyesek gyűlölete közepette egy pogány ember embersége mindenképpen az Isten különös gondviselésének az a megnyilvánulása, ami ezt az egész nagy borzalmat egy nagyobb terv részévé degradálja. Ennek meg kell lennie ahhoz, hogy Pál majd odajusson, ahová Isten végsősoron küldi majd őt. A nép persze nem nyugszik, és hátborzongató dolgot követel: Végeztesd ki! Ismerős az ilyen templomi gyűlöletbeszéd a jeruzsálemieknek, hiszen pár évvel korábban ugyancsak a felbőszített tömeg üvöltötte: „Feszítsd meg!”. Pál tehát ugyanazt az utat járja be, mint a Megváltó Jézus: ártatlan, mégis igaztalanul megvádolják; Istent imádni ment a templomba, mégis ellene fordulva tomboltak a „hívők”; hűséges volt Istenhez, mégis meg akarták ölni. Nem mintha eddig nem tapasztalta volna, hogy mennyit kell szenvednie az Úr Jézus nevéért… Mindenki várt valamire: a nép Pál halálát várta, hogy nyomásgyakorlásra a tribunus kivégezteti; az ezredes a dolgok világos magyarázatát várta; Pál azt, hogy mindez hová fog kifutni. A gyilkos indulatok, a „Végeztesd ki!” ordítozásának kellős közepén mégis jelen volt a kegyelem: a megkötött kezekben, a katonák erős szorításában, a korlátozott mozgástérben mind Isten védelmét kell látnunk. A mi ünneplésünkben is előjöhet ilyen élethelyzet. Ha megtörténik, merjük meglátni mögötte a Szabadító áldott kezét, aki a halálból az életre segít, hogy tovább küldjön a róla szóló, s a menny kapuját megnyitó evangéliummal. Ha néha azt tapasztaljuk, hogy el is szabadul a pokol, legyünk egészen bizonyosak benne, hogy az Úr mindent kézben tart, ez egy nagyobb terv része, melyben „mennyei Atyánk akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről”! Dicsőség neki ezért! Ámen.

Imádság

Atyánk! Most azokért könyörgünk, akiknek az ünnep során megpróbáltatásokkal kell majd szembenézniük. Segíts nekik, hogy a megterhelő, elszomorító, bántó és fájdalmas pillanatokban a körülményekről hittel rád tudjanak tekinteni, s meglássák a borzalmak közepette, hogy Te egy lépéssel az események előtt jársz, s a te nagy kegyelmed elérhető a mi Urunkban, az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.