„Rólad pedig azt hallottuk, hogy…” (21a)

Pál végre megérkezik a szent városba, az ünnep napjára. Első útja a keresztyén gyülekezetbe vezet, ahol mindenki hallhatja Isten csodálatos tetteit, amit Pál szolgálata során végzett el. Dicsőítik az Urat, mégis van egy feszültség a gyülekezet vezetőiben. Az okot is elmondják: „Rólad pedig azt hallottuk, hogy…” Itt van egy mondat, ami mögött féligazságok, különféle szóbeszéd, egyértelmű félreértések, tudatos vagy akaratlan félrevezetés van. Pál érkezése előtt már pletyka szinten ott volt a hír, hogy az apostol a törvény elhagyására buzdít mindenkit, miközben Pál nem a törvényről, hanem Krisztus evangéliumáról tanított, akármerre járt.

Nagy adventi figyelmeztetés van ebben a leleplező mondatban. Bizony, hogy nem mindegy, mit hallunk meg, mit engedünk a szívünkbe és minek adunk hitelt a hallottakból! A suttogó propaganda, a fű alatt, nagy rejtettségben továbbadott hírek a legegészségesebb szívet is megfertőzhetik, aminek szörnyű következményei vannak. Micsoda rombolást végzett a jeruzsálemi gyülekezetben a Pálról szóló híradás, aminek hangot adtak, s amit aztán egyesek el is hittek! Előítéletet, bizalmatlanságot, fenntartásokat szült az, hogy hallottunk rólad egyet, s mást. Emiatt kellett Pálnak bizonygatnia, hogy amit hallottatok, az nem igaz.

Pál a Római levélben maga írja: „A hit hallásból van…” Rm 10,17. Azaz amit a fülünkön beengedünk, formálni fogja a gondolkodásunkat, az érzéseinket, a másikhoz való hozzáállásunkat. Gondoljunk Anániásra! Amikor az Úr Saulhoz küldi, hogy szolgáljon felé, Anániás első szavai: „Uram, annyi rosszat hallottunk erről az emberről…”, biztos, hogy nem tévedsz? A Jézus megfeszítését követelő tömeget is a hamis tanúktól hallott dolgokkal lehetett felhergelni. Ezért adventben különösen is figyeljünk oda, mire adjuk oda magunkat és a hallásunkat! Mert ha nem figyelünk, eltorzulhat bennünk a másik ember képe, s olyan döntéseket hozunk, amik nem Isten szerint valók. Ma, amikor mindenki büntetlenül mondhat mindent, amikor a karaktergyilkosságok és az emberi kapcsolatok válságának korát éljük, azért gyógyulnak olyan nehezen a barátságok, a kollegiális viszonyok, a testvéri kapcsolatok, mert ma a szíveket a Sátán a füleken keresztül fertőzi meg. És ha jól van csomagolva, elég meggyőzően mondja a tudatos vagy gyanútlan „lelki bacilusgazda”, egyszerűen új kereteket kap bennünk az addig legjobb barát, az addig megbízható kolléga, az odaadó testvér stb. Már nem az evangélium szemüvegén át látjuk és láttatjuk, csak mert hallottunk róla valamit. Komoly hívő közösségekben írnak le így embereket és mérgeznek meg kapcsolatokat, amiket aztán már nem lehet rendbe hozni a nagyfokú bizalom- és hitelvesztés miatt. Szóval, ahogy haladunk majd előre adventben és előkerülnek az ünnepi történetek, kezdjünk el szelektálni! Arra hallgassunk, ami hitet és bizalmat ébreszt bennünk első renden az Úr Jézus felé, s az Ő küldöttei felé, akiknek hitelességét Ő maga igazolja jelekkel és csodákkal. Óvd magadat, a családodat, a gyülekezetet a lelki fertőzéstől! Emlékezz és emlékeztess mindenkit az Úr szavára: „Énrám hallgassatok és éltek!” Ámen.

Imádság

Urunk, bocsáss meg, hogy embertársainkról annyi mindent csak hallomásból tudunk, nincs igazi ismeretünk, mégis olyan könnyen elhisszük, amit róluk mások mondanak. Az evangéliumot pedig, amit évszázadok óta hirdettetsz közöttünk, amit annyiszor hallottunk már, olyan rest a szívünk elhinni. Úr Jézus! Beszélj a lelkünkhöz és Igéd és Lelked által győzd le bennünk a rosszat a te jóságoddal! Ámen.