„Sietett…” (16d)

Pál apostol harmadik missziós útjának a vége felé azt olvassuk: „Sietett”. Sietett, hogy az ünnep napjára Jeruzsálembe érkezzen. Így, az advent csendjében különösen is mély lelki üzenete van ennek az egyszerű megjegyzésnek. Pál apostolról már korábban is olvashattuk, hogy Lélek-vezérelt emberként járta végig a missziós útjait. Ahonnét a Szentlélek tovább vitte, onnét tovább ment. Ahol a Szentlélektől úgy értette meg, hogy maradnia kell és huzamosabb időn át egyhelyben kell hirdetnie a Krisztust, ott több időt töltött, akár éveket is. Most viszont azt olvassuk, hogy sietett. Ez a sietség is a belső, lelki vezetettségének a része, mert az Úr azt akarta, hogy Pál az ünnepre biztosan megérkezzen. Több van tehát ebben a szóban puszta időzítésnél. Pál apostol odaszánt szíve és engedelmessége tükröződik benne.

Annál is inkább nagy üzenet ez, mivel korábban azt olvassuk, hogy gyalog ment, azaz lelassulva, emberileg is nyugodt tempóban. Pál gyalog akart menni. A Szentlélek viszont nem engedte neki ezt az emberileg jó ötletnek tűnő lassúságot, pihenős tempót. Sietnie kellett, mert Isten mást akart, mint az ember. Mikor van ez a váltás? Ünnep előtt.

Adventben a keresztyének jó része rendre felteszi a jól ismert adventi lemezt, hogy „Lassíts! Csendesedj le! Állj meg! Készülj, ne úgy ess be az ünnepbe!” Van ebben is igazság. Most viszont olyan, mintha Isten azt mondaná: Siess! Mert van valami, ami fontosabb itt az ünnep előtt, mint a saját vagy mások vallásos elvárásainak való elégtétel. Van valami, amit Isten készített neked, amiről nem szabad lekésned. Hiszem, hogy idén a Szentlélek valami különös, megmagyarázhatatlan módon nem leültetni és lelassítani akar, hanem bizonyos értelemben siettetni. Szeretettel, csendben, de határozottan hajt bennünket az ünnep felé, s az ünnepben is Krisztushoz, aki ma is gyógyít, szabadít, elfogad, szeret és áld.

Biztosan megvoltak Pál felé az emberi elvárások akkor is. Pl. lassítson le és töltsön több időt velük. És biztosan Pálnak is volt terve az útra, de megint azt olvassuk, hogy az emberi tervekbe és vágyakba beleszól az Úr Lelke és nem engedi az apostolnak, hogy lelassuljon és gyalog menjen tovább az úton. Pál apostol belülről fakadó sietsége arra tanít bennünket, hogy amikor a külső körülmények nyugodtabbá, csendesebbé válnak, nekünk akkor is fontos megmaradnunk a Lélek vezetésében és tempójában, s halogatás helyett tenni azt, amire a Szentlélek éppen hív. Az emberi hangok, kívánságok és elvárások mellett kétszeresen is figyeljünk a Lélek vezetésére! Bele ne lassuljunk abba, amiben éppen, hogy sietséget vár tőlünk a mi Urunk! Kérjük imádságban az Ő bölcsességét, hogy legyen bátorságunk inkább Istennek engedelmeskedni, semmint az embereknek! Legyen merszünk így ünnep előtt nemet mondani és kihagyni a bennünket lassító találkozókat, eseményeket, talán soha vissza nem térő alkalmakat, meghívásokat csak azért, hogy akarata szerint, sietve, minél előbb őhozzá térhessünk! Maradj meg a vezetésben! Ámen.

Imádság

Atyánk! Lelked bölcsességéért kérünk, hogy különbséget tudjunk tenni az emberek akarata és a Te akaratod között! Segíts nemet mondani mind arra, ami késleltetné vagy hátráltatná a hozzád való sietségünket! Úr Jézus, add, hogy engedelmességben maradva, utunk végén találkozásunk lehessen veled! Ámen.