„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.” (4)

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki…

Ézsaiás próféta könyvében van néhány olyan részlet, amely témájánál, sőt költői szépségénél fogva is kiválik a többi próféciák közül. Ezek az Úr kiválasztott szolgájáról szóló Ebed-Jahve énekek. Mai igeszakaszunk az első ezek közül. Az Úr szolgájának két fő feladata és szolgálata van: bizonyságtétel a pogány népekhez forduló misszióban; és a helyettes szenvedés béketűrő elviselése. Munkaterülete az egész világ, módszere a kímélet és halk szó, de munkájához a szenvedés is hozzátartozik. Addig nem alszik ki és nem törik össze, amíg el nem végezte hivatását. Megmaradva az ének messiási értelmezésénél, Isten így mutatja be Fiát: Te vagy az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm! Jézus Krisztus missziója is az egész világnak szól, és Isten országát szenvedéseivel építi. Munkájába tanítványait is bevonja.

Az ige megrepedt nádszálról és füstölgő gyertyabélről beszél. A legtalálóbb kifejezés ez az emberi gyengeségre, erőtlenségre. Ha valaki szemtanúja annak, amikor a szél belekap a nádasba, az megérti, miért hasonlítja Jézus Krisztus az emberi gyengeséget a nádhoz, amelyiket a legkisebb szellő is megingat. Ha az ép nádszál ilyen gyenge, akkor egy megrepedt nádszál milyen lehet?! A papírsárkány nád szerkezete, ha megrepedt, el lehetett dobni, még játékra sem volt jó! Ilyen a megtört szívű ember is lelki erő nélkül. Meg olyan, mint a füstölgő gyertyabél, amit kidobnak a lámpa újratöltésekor, mert már használhatatlanná vált. Mennyire találó kép ez is az emberről, akinek az lenne a hivatása, hogy Isten világosságát lobogtassa, és ne csak pislákoló kanóc legyen.

Mégis jó néha ez a megrepedt nád- és füstölgő gyertyabél állapot, ha keserves is! Ugyanis ilyen helyzetekben érzi át az ember, hogy mennyire rá van utalva Istenre, és nem elég a saját ereje. Jézus lehajol az eltaposott és megrepedt nádszálakért, kezébe veszi és megerősíti, tartóoszloppá teszi a környezete számára, a pislákoló mécsekben megtisztítja a füstölgő kanócokat, újra tölti Lelke olajával, hogy újra mennyei fényt árasztó világossággá váljanak ott, ahol élnek. Ez az, amit Isten tesz az övéivel.

Ránk bízza törvényének hirdetését, ne félve tegyük azt, ne úgy mintha kötelesség volna, hanem hűen, hogy mások is az Úr törvényéhez igazítsák életüket. Nincs ettől fontosabb feladat, hogy a szigetek, akik várják tanítását meghallhassák azt.

Imádság

Ha elgondolom, mennyi jót vettem Tetőled, Atyám, méltatlan létemre: csudálom, mint vigyázol életemre, ki csak eltűrést sem érdemlettem! Áldalak, hogy e megrepedezett nádszálat ma eltörni nem engedted; gyarló életem híven vezérelted, melyet sok veszély megkörnyékezett. Ámen. 697, 2-3. ének