„Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” (13)

Ne félj!

Mindannyian ismerjük azokat a helyzeteket, amikor védtelenek, kiszolgáltatottak vagyunk. Bármely irányból érkezzen is egy fenyegetés vagy veszély, ezek mind olyan helyzetek, amiket mihamarabb meg akarunk szüntetni. Igyekszünk kitérni a veszélyek elől, és védelmet keresünk.

Ézsaiás próféciája Isten népét ilyen kiszolgáltatott helyzetében szólította meg. Fogságban vannak, idegen földön élnek, emberileg reménytelen helyzetben. Miért is jutottak oda? Mert nem keresték és nem szólították meg Istenüket, ezért rossz döntéseket hoztak! Egy-egy nagyhatalomhoz igyekeztek idomulni, Egyiptomban, Asszíriában bíztak, nem Istentől várták a győzelmet! Most mégsem szidást kapnak! Hanem lelkigondozói, figyelmes szeretettel veszi őket körül Isten! Nem elvár, nem követel tőlük, hanem támogatja, megerősíti és győzelmet ígér nekik!

Milyen sok minden lenne másként a kapcsolatainkban, ha ezt mintának tudnánk tekinteni!

Deutero-Ézsaiás stílusára különösképpen is jellemző a „ne félj” kifejezés gyakori használata. Szabad nekünk is meghallani Isten szájából: „Ne félj!”!

Mindenki fél valamitől. Van, aki a magasságtól, más a csúszó-mászó állatoktól. Ismét mások a nagy tömeg előtt való beszédtől fél.

Most, amikor a prófécia megszólítja a népet a fogságban, Isten ezt üzeni nekik: Ha biztonságot, védelmet akarsz, akkor mindenekelőtt engem válassz, hiszen én tudlak győzelemre segíteni! Ne félj, mert én veled vagyok. Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Nem azt mondja, hogy Izrael fogja megsemmisíteni ellenségeit, hanem ilyen szavakkal fordul hozzájuk: „Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban…” Nem népeket, hanem hegyeket fog csépelni Izrael. Nem a nép diadalmaskodik, hanem a hatalmas Isten a hazatérés útjából elhárít minden akadályt. Ő népe megváltója. Ez a szó a jogi nyelvből való. Azt a családtagot nevezték „megváltónak”, aki a meghalt rokon özvegyét feleségül vette, aki az eladósodott rokont vagy vagyonát megvásárolta, érte bosszút állt vagy éppen ügyét képviselte. Így váltja ki népét Isten Babilóniából. Ő Izráel Szentje, ami Isten bűnt büntető szentségét, de még inkább bűnbocsátó irgalmát jelenti. Micsoda képek ezek! Micsoda erő feszül ezekben a szavakban!

Isten így áll népe mellé és így erősíti meg őket! Fogadjuk el mi is az ő közeledését, szabadítását és megváltó hatalmát.

Imádság

Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, tévedés az én bajom, én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom. Ámen. 727, 3. ének