„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (31)

Erőt ad a megfáradtnak…

A mai igével elkezdődik egy új szakasz Ézsaiás könyvében. A babiloni fogság névtelen prófétájának könyve, Deutero-Ézsaiásé. Feladata a vigasztalás, ő az Ószövetség evangélistája. Vigasztalása nem csupán kedves, szívhez szóló szavakkal történik, hanem segítséget és szabadítást is akar nyújtani. Isten megbocsátotta népe bűneit, megelégelte a büntetést, és szabadulást, ingyen kegyelmet hirdet.

Úgy szól Istenről a próféta, mint mindennél hatalmasabbról. Majd úgy is, mint gyengéd pásztorról, aki minden juhát egyenként ismer, az elfáradó bárányokat karjába veszi, az anyajuhokat lassan tereli, hogy ki ne fáradjanak.

Az egész világ Ura a gyengékkel, kicsinyekkel is törődik!

Senki sem fogható hozzá, ő nem csak teremtett, hanem kormányozza is a világmindenséget, tehát a történelem Ura, aki fel akarja emelni az ő népét.

Azért erősíti a próféta ezekkel a kijelentésekkel a népet, mert a babiloni foglyok hite megrendült. Azt gondolták nem törődik ügyükkel Isten. Nem tud és nem akar segíteni népén. Ezért mielőtt a történelem Ura szabadítást adna, először a csüggedésből akarja kimenteni őket, és azt akarja, hogy népének hite olyan legyen, mint a sas, amely szédítő magasságokban repül.

Fáradtság és erő. Orvosok, pszichiáterek, lelkigondozók szinte semmit sem hallanak olyan gyakran panaszképpen a hozzájuk forduló páciensektől, mint ezt: elfáradtam! Éppen ezért van nagy szükségünk erőre, mindig új és új erővel való feltöltekezésre. Az élet rengeteg erőt igényel. Hát még a keresztyén élet, a Krisztusi élet! Az egyenesen emberfeletti erőt igényel. Az élet legfőbb kérdése nem az, hogy milyen terhek nehezednek valakire, hanem hogy honnan lesz hozzávaló erő.

A hívő ember számíthat egy emberfeletti erőre, olyan erőre, amit Isten ad. Mennyei erőre! Isten Lelkének az erejére. Isten az ő erejét leghatalmasabban Jézus Krisztusban adta. “Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” Lk 6,19. “Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil 4,13.

Ha igazán Krisztusi életet akarunk élni, akkor erre az erőre van szükségünk, és aki Vele személyes kapcsolatban van részesülhet benne.

Imádság

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát!

Áldjad őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát naponként tölti ki rád: áldását mindenben érzed. Áldjad őt, mert csodaképpen megalkotott téged, elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között erőd volt és örömöd: szárnyával takarva védett. Ámen.

249, 2. 3. ének