„Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de újra erőre kapott. Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik a kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt.”(1-2a.)

Mindent láttak, ami csak a palotámban van…

Az előző fejezetekhez kapcsolódó történetről van szó. Meródak-Baladán követei érkeznek Babilóniából. Ajándékokat hoznak Ezékiás királynak a felgyógyulása kapcsán. Szokás volt az ilyen látogatás például betegséget követően vagy gyászban, amikor vigasztaló követeket küldtek egymáshoz. Természetesen ez csak ürügy volt, ugyanis, azzal a hátsó gondolattal érkeztek, hogy mindent, amit látnak azt majd elvigyék Babilóniába. Meródak-Baladán nemcsak szívósan kitartó hadvezér volt, hanem messze tekintő politikus is alárendelt népeivel tekintetben. A látogatás ideje Kr. e. 714-711 között lehetett.

Ezékiás király annyira megörült a nagy megtiszteltetésnek, hogy azonnal fitogtatni kezdte a követek előtt az ország gazdagságát és katonai erejét, mintha ő méltó szövetséges társa lehetne Babilónia királyának az asszíroktól való függetlenség kivívására. Ez volt a dédelgetett álom.

Ez a történet megmutatja, hogy mi mindent fel lehet használni azért, hogy a másikkal valamilyen kapcsolat, érdekszövetség alakuljon ki. Minden emberi logikát, gondolatot latba vetnek céljaik elérésére. Az Urat viszont nem kérdezte meg a király!

Ezek a fejezetek bemutatják Ezékiás király és Ézsaiás próféta személyiségét is.

Ézsaiás mindig ellene volt az idegenekkel kötött szövetségeknek és kész volt királyokkal is szembe szállni. Ezékiás politikájának is az ellenzője volt és nem titkolta azt, amit helytelennek tartott a király magatartásában. Hűen követte azt, amit Jahve rábízott.

Ezékiást hívő királyként ismerjük meg, aki nemcsak a kultuszt tisztította meg, de nehéz pillanatokban a templomba megy, bűnbánattal imádkozik, és ha kell Ézsaiáshoz fordul. Gyenge pontja volt a dicsekvés és az öndicsőítés.

A történet arra döbbent rá, hogy milyen nagy távolság van az ember szűklátókörű igyekezete, és Istennek évszázadokat átívelő, történelemformáló ereje között.

Ezért baj, ha valaki nem hallgat Isten figyelmeztetésére, hanem maga próbálja kézbe venni ügyét az ő akarata ellenére. Az emberi cselekvésnek bele kell illeszkednie az Úr tervébe. Imádkozzunk azért, hogy az Úr segítsen bennünket az ő útján járni, az ő akaratát teljesíteni és békességünket csakis benne keressük és találjuk meg. Legjobb szövetség, a vele kötött szövetség!

Imádság

Adj békességet, Úr Isten, a mi időnkben a földön, mert nincsen nékünk több senki, bajvívónk és hadakozónk, hanem csak te, Úr Isten. Ámen. 192. ének (Régi é.)