„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. Sokan hittek tehát közülük…” (11-12)

Ma már a mirelit ételek korát éljük. Minél kevesebb idő alatt, minél kiadósabb, de könnyen emészthető ételekre vágyunk, és az a legjobb, ha készen kapjuk azt. De ugyanez jellemzi lelki életünket: a mirelit hit. Egy gyors áhítat, pársoros napindító, hogy a pipa meglegyen a hitéletünk teendői listájában is. Azonban mai napi igénkben a béreaiak története nagyon mély kérdésekkel szembesít bennünket. Miközben Pált sok városban ellenállás, és ellenségeskedés fogadta, Béreában valami egészen más történik: az emberek készséggel fogadják az Igét, nemes lelkülettel: nyitottsággal, őszintén. Nem vakon, de nem is gyanakvóan, mindennap kutatták, keresték tanulmányozták az Isten igéjét. Vágyakozva, kíváncsian hallgatták mindazt, amit Pál Krisztusról tanított nekik, napi kapcsolatba kerültek Istennel, és igéjén keresztül egymással. Hitüket nem a vak elfogadás, megvezetés jellemezte, még csak nem is a “gyorséttermi” kész hit, hanem a megvizsgált, megértett, önmagukévá tett igazság felismerése. Annak a mély elfogadása, személyiségük részévé válása, amit a Krisztussal való állandó kapcsolat jelent. Nyitott szívvel, a megértett üzenettel felvértezett hittel keresték minden nap Isten akaratát, fenntartották vele a kapcsolatot. Olyan jó lenne, ha a róluk olvasott híradás jellemezné a mi mindennapi életünket. Ha megértenénk, hogy ez a mindennapos, tudatos keresés kellene, hogy jellemeze a mai hívő ember életét, hitét. Ha átélnénk, annak a mélységét, hogy nem elég egyszer hallani az Igét, szükségünk van arra, hogy naponta kapcsolatban legyünk vele, hogy szűrőként vizsgálja gondolatainkat, döntéseinket, érzéseinket. Ha időt szánnánk rá. A béreai hit nem hiszékeny, hanem megalapozott. Nem az érzelmek, hanem az Isten szavában való bizalom vezeti. Ez a fajta hit nem fél kérdezni, nem riad vissza a vizsgálattól, mert tudja: az igazság mindig kiállja a próbát. A mai rohanó világban nagyon könnyen belecsúszunk a felszínes igehallgatásba, igeolvasásba. Elindítjuk háttérhangként az istentiszteleteket, áhítatokat miközben hétköznapi teendőink listájával haladunk tovább. Elolvassuk az értesítésként felugró napi igeverset, esetleg átfutunk egy reggeli áhítatot, persze csak akkor, ha elég rövid és belefér az időnkbe. A béreaiak azonban felráznak bennünket, és kőkeményen szembesítenek a valósággal: hogyan fogadom ma az Ő szavát? Passzívan, vagy esetleg aktívan, keresem mindennap életemben az Ő akaratát? A hit nem kutyafuttában születik, hanem az elmélyülés, vágyakozó keresés csendjében. Ma Isten arra hív, légy te is béreai lelkülettel: nyisd meg szívedet, vizsgáld meg az Ő szavát, és engedd, hogy formáljon. Aki így közeledik az Igéhez, az nemcsak hallja, hanem megtapasztalja az igazságot, és hite napról napra erősebbé válik benne.

Imádság

Uram, adj nekem ma béreai szívet – hogy nyitottan, vágyakozva, és hűségesen kutassam a Te igazságodat. Hadd legyen a mai napom a Te Igédben gyökerező élet napja. Ámen.