„Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” (26)

Vannak pillanatai az életünknek, amelyek ilyen villámcsapásként, földrengésként alapjaiban megrázzák az életünket. Amikor azt érezzük, hogy Isten kegyelme nem suttog, hanem megráz, azért, hogy lehullhassanak azok a bizonyos megszokottá vált, álbiztonságot nyújtó bilincsek. Ahogy a földrengés megrázta a filippi börtönt, úgy rázza fel az ő kegyelme, a mi életünket, nem rombolni, hanem szabaddá akar tenni bennünket. Pál igehirdetései nyomán, a gyógyításai után életek változtak meg, amiért börtönbe került, és Isten elkészítette a szabadulást számára, hiszen a földrengés az ő közvetlen beavatkozásának a jele. S ugyanígy a mi életünkben is van az a bizonyos földrengés, ami nem emberi, nem véletlen esemény, hanem az a bizonyos felrázás, ami felébreszt. Hirtelen, teljesen váratlanul bele kiállt az életembe, nevemen szólít, és mindent felforgat, akár csak egy földrengés. S ahogyan a börtön alapjaiban rengett meg, úgy reng meg az életünk teljes valójában akkor, amikor ezzel a megváltó, kegyelmes szeretettel találkozunk. A kinyíló ajtó pedig a szabadságra vezet, ahogyan Pál és Szilász kisétálhatott a börtönből, úgy sétálhatok ki lelki börtönömből Krisztussal, hiszen a kinyílt ajtó a kezdet. Rámutat, hogy miután az ember életét alapjaiban megrázza az Isten szeretetével való találkozás akkor bizony kinyílik az addigi önmagába temetkező, bűnben telt, sötét zárt életének kapui, és a fény elkezdi kitakarítani a sarokban talán láthatatlanul megtűrt dolgokat, elkezd a szabadságra vezetni. Szépen, csendben, lépésről lépése szabaddá lesz a Krisztusban kapott kegyelemben, szeretetben. Mert ahol az ő szava megszólal, ott új élet születik. Lehullanak a bilincsek, és megszabadulunk a bűn, az adóslevél bilincsének nyomasztó fogságából. Igen, amikor Isten beleszólt ebbe a világba, és elküldte egyszülött fiát, aki értünk, helyettünk, miattunk halt meg a kereszten, akkor nem csak hogy megrázta ezt a világot, hanem a Sátán bilincsét törte össze, a rabláncokat szakította szét, és arra hív, hogy igenis merjünk ráhagyatkozva szabaddá válni, az ő gyermekei lenni. Lehet, hogy nem látod, de Isten már rázza életed falait, néha az ő kegyelme ilyen földrengésként érkezik az életünkbe, megrendíti biztonságosnak hitt börtöneinket, hogy újra szabadon lélegezhessünk, hogy bilincseink lehulljanak, és megtanuljunk az ő kegyelmében kapott szabadságban kiteljesedve élni. Kérd hát ő, hogy még a fogságban is megtapasztalhasd az ő szabadító hatalmát.

Imádság

Kérlek Uram rázd fel beszürkült életünket, és engedd, hogy bilincseink földre hullva emlékeztessenek arra a szeretetre, arra a kegyelemre, amit Fiadban kaptunk, és amely által szabadokká, gyermekeiddé válhattunk. Ámen.