„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (28-29)

A szeretet kölcsönössége

Az apostoli gyűlés határozata a korai egyház két nagy csoportja közötti kölcsönös szeretetről szól: legalábbis erre hívta őket 2000 évvel ezelőtt, és erre hív minket is ma. Az egyik nagy csoport akkor a zsidóság, a másik pedig a többi nép, vagyis a pogányok köréből keresztyén hitre tért tanítványok voltak. Amikor ugyanis nem kötelezték a pogányokból lett keresztyéneket a mózesi törvények betartására, akkor hatalmas szeretetet fejeztek ki irántuk. Nem terhelték meg őket olyan kultuszi, vagyis az ószövetségi istentisztelethez tartozó törvények betartásának a kötelezettségével, amelyek a zsidó keresztyének számára természetesek voltak, de a pogányokból lett keresztyénektől távol álltak.

Nagyon nagy és felesleges terhet jelentett volna azoknak az aprólékos szabályoknak a betartása, amelyeknek valódi haszna nem lett volna az üdvösségükre nézve. Ezért a szinte teljes egészében zsidó hátterű akkori egyházvezetők úgy döntöttek, hogy nem teszik a pogány keresztyénekre azt a terhet, hiszen a keresztyén élettel együtt járó erkölcsi törvények betartása is nagy erőfeszítést igényelt pogány-keresztyének részéről, ahogyan például a Korinthusi levelekben látjuk.

Egyrészt tehát a zsidó hátterű hívők kifejezték a szeretetüket a másik csoport iránt. Viszont arra kérték őket, hogy néhány szabályt azért igyekezzenek ők is betartani, mert ezzel ők fejezhetik ki a szeretetüket a zsidóság köréből megtértek irányába. A paráznaságtól tartózkodás egyértelműnek tűnik, pedig abban a korban – mint a mi korunkban is – nagyon távol állt a keresztyének gyakorlata a társadalom egészétől. A bálványáldozati hús és a vér fogyasztása pedig a zsidókból lett keresztyének számára volt elfogadhatatlan, ezért ezt a kompromisszumot a pogány keresztyéneknek volt szükséges felvállalniuk.

A mai korunkban is hatalmas szükség van az ilyen kölcsönös szeretetre és kompromisszumkészségre. Ma leginkább a különböző generációk jelentenek eltérő csoportokat a gyülekezetekben. Szép az, sőt, létfontosságú, hogy az idősebbek elfogadják az a nyelvezetet, amely a fiatalok számára érthetőbb, de szükség van türelemre a fiatalok részéről is, mert sok száz éves kereteket és formákat nem lehet egy csapásra átalakítani. Könyörögjünk azért, hogy a Lélek kimunkálja ezt a szeretetet közösségeinkben!

Imádság

Urunk, köszönjük, hogy a te Szentlelked vezette a korai egyház vezetőit, és ők az élet és a szeretet döntéseit tudták meghozni a te országod épülésének az érdekében. Kérünk, add meg ezt nekünk is kegyelmedből. Ámen.