„…elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket a gyülekezet, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten.” (3-4)

Mi az, ami örömöt okoz számodra, számunkra? Miben keressük, miben találjuk meg az örömünket? Pillanatnyi dopamin („boldogsághormon”) löketeket keresünk, vagy mélyebb gondolkodásra és belátásra törekszünk az életünk áldásaiért hálát adva Istennek?

Ebben az igeszakaszban nagyon fontos az öröm jelenléte: Pál és Barnabás Antiókhiából, az anyagyülekezetükből elindulnak Jeruzsálembe. Fönícián és Samárián haladnak keresztül, ahol a keresztyén közösségekkel találkozva beszámolnak arról, hogy Isten hogyan munkálkodott emberek életében rajtuk keresztül. Pogány, tehát nem a zsidósághoz tartozó embereknek hirdették a Jézusról szóló evangéliumot, és ők igent mondtak Isten hívó szavára, döntést hoztak azzal kapcsoltban, hogy Jézust szeretnék követni. És ezek a hírek hatalmas örömöt okoznak az útba eső közösségek tagjainak, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek is. Az apostolok és a vének eleve örömmel fogadták Pálékat, nem hűvös tartózkodással vagy gyanakvó bizalmatlansággal. Milyen nagy lehetett az örömük, amikor részletesen elmondták azt, hogy milyen nagy dolgokat tett velük és rajtuk keresztül Isten az első missziói útjuk során! Valóban őszinte örömmel hallhatták, hogy az evangélium hirdetésének sok gyümölcse terem, és Isten országa épül és növekszik a világban. Hogy a missziói parancsnak engedelmeskedik Jézus lelki családja, és a minden nép tanítvánnyá tétele folyamatban van (v.ö. Mt 28, 18kk). Öröm lehetett, hogy a föld végső határa felé halad a Jézusról szóló tanúskodás szolgálata (v.ö. Csel 1, 8).

Mint ahogy az elveszett juh példázatának a végén ezt mondja a szomszédainak a pásztor: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” Lk 15, 6-7

Pedig akkor is voltak feszültségek, nézetkülönbségek, tisztázandó kérdések, amik aggodalmat vagy szorongást okozhattak a korabeli keresztyének életében, ahogyan látjuk a Szentírásnak ezekben a verseiben is.

Isten mégis arra hív minket ezen az igeszakaszon keresztül minket, hogy keressük inkább azt az örömöt mi is, amit az Ő lélekmentő munkája jelent számunkra. Imádkozzunk és fáradozzunk érte, mert a 21. században is az evangélium hirdetése és befogadása jelent életet, jövőt és rendet a világban.

Imádság

Drága Urunk, Jézus! Kérjük tőled, hogy hadd legyen még sok örömünk abban, hogy emberek átadják Neked a szívüket! Ámen.