…visszatértek… „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (21-22)

Olyan nagy öröm az, amikor valaki hallja az evangéliumot, megismeri és elfogadja Isten kegyelmét Jézusban. Ma is előfordul ez, hála Istennek. Evangélizációk, nyári táborok, országos ifjúsági konferenciák alkalmával, például a Református Fiatalok Szövetségének balatonszárszói táborában gyakorta megtörténik, hogy tizenévesek jutnak hitre Jézusban, és bizonyságot tesznek erről a közösség előtt. Többen megtértek Pál apostol első missziói útja során is, amikor Barnabással Lisztrában, Ikóniumban és Antiókhiában járt.

Pálnak minden oka meglett volna arra, hogy soha többé ne menjen vissza ezekbe a városokba, illetve területekre: az evangélium hirdetésének ellenzői ugyanis felbujtották a tömeget, és ők megkövezték Pált, ahogyan ennek a fejezetnek a 19. versében olvassuk. Pál olyan súlyos sérüléseket szenvedett a kövezés miatt, hogy halottnak hitték, és a városon kívülre vonszolták. Valószínűleg több sebtől vérzett, és a kövek borzalmas zúzódásokat okoztak a testén.

Pál mégis ugyanazon az útvonalon tért vissza, végig látogatva mindazokat a közösségeket, amelyek nem sokkal korábban jöttek létre a frissen megtért keresztyénekből. Olyan utógondozást végzett, amelyre ma is nagy szükség van, vagy nagy szükség volna a gyülekezetekben. Valahogy mintha erre nem jutna erő, energia vagy idő a feladatok sokasága miatt. Ezeken az igeverseken keresztül Isten arra hív minket, hogy imádkozzunk az utógondozás szolgálatának a térnyeréséért, és keressük azokat a lehetőségeket, alkalmakat, amikor ez megvalósulhat.

Pál és Barnabás az említett települések közösségeivel kapcsoltban ezt végezték. A személyes találkozások, a beszélgetések, az ige további hirdetése és a közös imádság által történhetett minden bizonnyal, hogy „erősítették a tanítványok lelkét”. Ma is sokaknak van szüksége arra, hogy bátorítást kapjanak, hogy megmaradjanak a hitben, hiszen számtalan tényező van jelen a világban és az életünkben, amelyek pontosan ezt próbálják meghiúsítani. Sok nyomorúság, sok nehézség, szenvedés, probléma áll a hitünk és Jézus-követésünk útjába, amelyek a megfáradás, a csüggedés, a kiábrándultság és az elkeseredés érzését keltik bennünk. Ezért nemcsak a lelkipásztorok, hanem minden hívő ember feladata az, hogy bátorítsuk egymást, hogy újra és újra mutassunk rá Isten kegyelmére és áldásaira egymás életében, hogy ne a negatívumok, a kudarcok határozzák meg keresztyén utunkat, hanem Isten folyton megújuló szeretete, békessége és öröme tölthessen be minket a Szentlélek munkája nyomán.

Imádság

Urunk, Jézus, bátorítsd a szívünket, kérünk, hogy megmaradhassunk a hitben, és adj erőt, hogy mi is végezhessük az utógondozás szolgálatát a hozzád fordulók irányában. Ámen.