,,Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.” (19-20)

Lisztrában különös jelenet tanúi lehetünk. Pál meggyógyít egy születésétől fogva sánta embert. Most rajta keresztül történik olyan csoda, mint amilyen az Ékes – kapunál Péteren keresztül történt. A csodás gyógyulás után az események szinte komikus fordulatot vesznek: a Krisztust hirdető apostolokat görög isteneknek nézik. Sőt, már áldozatbemutatáshoz készülődnek. Milyen szívesen veszik általában az emberek, hogy nagynak, akár istennek nézzék és istenként tiszteljék őket! Pálék természetesen rögtön elhárítják és nagy nehezen lecsendesítik a sokaságot, hogy ne áldozzanak nekik. A görög ,,színjáték” azonban szinte tragédiába torkollik, mert azt olvassuk, hogy megkövezték Pált.

Vajon amíg repültek a kövek, eszébe jutott-e Pálnak István? Ő ott jelen volt, a ruhákat őrizte, míg a köveket dobálták a diakónusra. Átsuhant-e rajta: ,,Így kövezték-e meg Istvánt, ahogy engem most?” Lehet, hogy eszébe jutott és talán azt is gondolta: ,,tudom, hogy az én Istenem megbocsátott, de a köveket nekem is ki kell bírnom. Ez a következmény:”

A tékozló fiúnak is megbocsátott az apa, de az örökség odavolt. Amit ő elherdált, az odaveszett. Visszakapta apja szeretetét. Pál apostol is visszakapta, megkapta Isten szeretetét, Jézus Krisztust – de néhányszor megkövezték, mert Istennél rend van. Az ő világában félelmetes, de nagyszerű rend van. A kövek élét háromszor kell megtapasztalnia Pálnak, ahogy Péternek is háromszor kell kimondania: ,,Te tudod Uram, hogy én szeretlek.”

Hihetetlennek tűnik, hogy akik ajtót nyitogatnak, azokat megkövezik? Hiszen Jézust az egyik nap még hozsannázzák, néhány nap múlva pedig megfeszítik. Lehet különb a tanítvány az ő mesterénél? Nem.

Ami nem természetes az az, hogy aki nemrégen még dobta a köveket, az most vállalja a megkövezést. Ez itt a csoda. De ez nem Pál csodája, hanem a Szentléleké, aki a megkövező Saulból megkövezett Pál apostolt tudott formálni.

Ha ilyen nagy ereje van a Szentléleknek, engedd, hogy téged is átalakítson! Mert csak két eset lehetséges: vagy te kövesedsz meg, s akkor kőszívű leszel, nem érzel, nem örülsz, nem sírsz. Vagy vállalod, hogy nem futamodsz meg a kövek elől. Isten ma is azt mondja: ,,Új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék.” (Ez 14,19)

Imádság

Te vagy Urunk a mérce, aki belső szabadságot, békességet, világos látást ad nekünk és útmutatást, hogy merre kell lépnünk, mit kell mondanunk vagy nem mondanunk. Kérünk, tedd velünk azt a csodát, hogy ha körülöttünk összezavarodnak a dolgok, meghalljuk a te hangodat, rád figyeljünk és ebből új élet fakadjon! Ámen.