,,Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!” (13-15)

Pál és Barnabás újra hajóra szállnak, de csak ők. Márk elválik tőlük. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv itt először teszi első helyre Pált. Eddig mindig Barnabás az első, most: ,,Pál és kísérői…” Most már Pál áll az első helyen. Talán ezt nem tudja elviselni a fiatal Márk? Őt úgy engedték el, hogy Barnabás a fő, Pál és ő a segítsége. Közben kiderül, hogy Pál Isten Szent lelkének ragyogó embere. Barnabás szelíd ember, alázatos, idős. Alább tud szállni. A fiatal Márk fogja magát, hajóra ül és otthagyja őket. Pál apostol ezt rossz néven veszi; erről még fogunk olvasni. Ám idő múltán újra együtt szolgálnak, a későbbi páli levelekben megtaláljuk Márk nevét – mert Krisztus tanítványai között nincs harag.

Tehát Isten innentől kezdve hangsúlyosabbá teszi Pál szolgálatát, mint Barnabásét. Talán nem volt könnyű Barnabásnak második helyre kerülnie. Ezt senki sem viseli könnyen. Ő azonban tudott második is lenni, mert nem magát nézte, hanem az ügyet! Valójában első is csak az tud lenni, akinek az ügy fontos, és nem a maga személye! Ez jelzi Barnabás nagyságát. Felismerte Pálban Isten eszközét, már akkor, amikor még senki sem látta. Át tudta neki adni a helyet, amikor erre volt szükség. Nem akarta úgy kezelni, mint aki ,,őáltala lett naggyá”.

Alább szállni… De elhalaszthatatlan

program sokunknak mégis e világban!

Dicső, hatalmas KRISZTUS Úr, segíts, hogy

helyemre jussak, Arcod úgy csodáljam. (Füle Lajos)

Imádság

Urunk, köszönjük most neked azokat, akiken keresztül eljutott hozzánk az evangélium. Köszönjük a te nagy türelmedet. Őrizz meg attól, hogy visszaéljünk vele! Bocsásd meg, ha meddő, gyümölcstelen az életünk! Bocsásd meg, ha nem tudunk hátrébb lépni. Add nekünk Szent lelkedet, hogy ő tegyen bátrakká, ő adjon szavakat a szánkba, s mutassa meg helyünket! Ámen.