„… a látomásról elmélkedett …” (19)

Péter természetes módon még Isten által adott látomás és a hozzá fűzött parancs – „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” – hatása alatt volt. Érezte, hogy valami többől van itt szó, mint egyszerű étkezési tisztasági törvény felülírásáról. A Szentlélek készíti a pogány küldöttség fogadására. Az apostol életének egy olyan pillanatát nagyította fel a szentíró, amikor „töprengése” évezredekre meghatározta a keresztyénség irányvonalát. Ugyanis utat nyitott a pogányságnak, a világméretű misszió elindulásának. Ma a föld bármely pontján ezért is válhattunk keresztyénekké, ezért is halhattunk Isten bűnöket megbocsátó mentő szeretetéről és ezért is tudhattad meg, hogy van üdvösséged, ha elfogadod és hittel vallod Krisztust Uradnak. Péter „elmélkedése” tehát csöppet sem jelentéktelen. Ha ott, akkor nem állt volna meg, és gondolkodott volna el Isten üzenetén, hanem tette volna, amit ő maga helyesnek vél, akkor sohasem jött volna létre a találkozás Kornéliusszal. A maga eszével és gyakorlatával biztos, hogy elutasította volna a követeket. De nem így történt, mert „elmélkedett”. Képes volt felülemelkedni a saját magabiztos tudásán – tudniillik, hogy pogányokkal nem keveredünk! – és átgondolni Isten üzenetét.

Nagy szükségünk van nekünk is, hogy „elmélkedni” tudjunk. Nélkülözhetetlen, hogy képesek legyünk a magabiztosságunkat és céltudatosságunkat félretéve megálljunk egy kicsit, lehajtsuk fejünket, és azt mondjuk: „De jó lenne Uram, ha Te mondanád meg, hogy mi az igazság, hogy mi a helyes!”. Ilyet csak az alázatos ember tud. És ilyenkor nem marad el a segítség sem felülről, mert ilyenkor tud „súgni” a Szentlélek, hogy mit tegyünk. Ilyenkor válhatunk a tegnap büszke embereiből a ma alázatos és szolgálatkész embereivé. A tegnap még türelmetlen, sietős embereiből, akiknek másra egy percnyi ideje se volt, a ma nyugodt, megbékélt szívű embertársaivá, akik kiszakítják magukat a rohanásból egy jó beszélgetésre, vagy épp nagyobb feltűnés nélkül azt keresik, hogy hol tudnának segíteni. Ezeket a Szentlélek tudja elvégezni, ha képes vagy „elmélkedni” Isten hozzád szóló üzenetén.

Imádság

Mennyei Édesatyám! Köszönöm minden üzeneted, melyekkel megszólítani próbálsz. Megvallom, hogy nem mindig jutnak el szívemig és kérlek, bocsáss meg ezért. Kérlek, teremts bennem olykor csendet Szentlelked által, hogy megérteni, majd cselekedni tudjam útmutatásod. Ámen.