„Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.” (2)

Emlékszem, hogy nagymamám egyszerűen jellemezte az embereket: valaki vagy istenfélő volt, vagy nem. Ha valaki meggondolatlanul élt, akkor rávágta, hogy ő bizony nem istenfélő és szüksége volna istenfélelmet tanulnia. Lukács azonban nem jellembeli különbségtételre használja a kifejezést, hanem konkrétan egy embercsoportot ért alatta, mégpedig azokat a pogányokat, akik Izrael Istenét imádták és őt ismerték el az egyetlen igaz és élő Istennek. Sőt, Kornéliusz nemcsak istenfélő volt, hanem kegyes is. Igyekezett háza népével Istennek tetszeni, imádkozott hozzá és tisztelete a zsidó népet, adakozott is bőven. De mire elég ez?

Kornéliusznak minden jó cselekedete, kegyessége és istenfélelme ellenére sem volt üdvössége. Valami hiányzott az életéből, jobban mondva valaki. Ezért küldte oda Isten Pétert, hogy Krisztus evangéliumával megismertesse, hogy olyan igéket hirdessen, amely által lehet üdvözülni (ApCsel 11,14). Tehát kevés az a sok jó, amit teszünk az üdvösséghez? A Szentírás alapján egyértelmű a felelet: igen, kevés. Az üdvösség nem ember munkája, hanem Isten nagy tette. Mindent Isten cselekszik. Ő választotta ki Kornéliuszt, ő szólította meg és ő küldte hozzá Pétert, hogy hallja a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Isten mindig az Ige által cselekszik. Ez az üdvösség útja: Meghallani Krisztus evangéliumát és hinni Jézus Krisztusban, mint személyes megváltóban. Nincs más lehetőség! A kegyes és istenfélő életnek, az emberekért tett áldozatoknak Istenhez feljutó illata van (Zsolt 141,2; Fil 4,18; Zsid 13,15kk), de csakis az üdvözítő hit, a Krisztusba vetett hit vezet örök életre (ApCsel 16,31). Kornéliusz imádságai és alamizsnái feljutottak a mennybe, és Isten számontartotta őket. Miért? Azért, mert Kornélisz nem jegyezte fel a földön. Isten országában nincs „dupla adminisztráció”. Egy könyvet vezetnek, és aki itt lent jegyzi jó cselekedeteit valamilyen céllal, azokat már odafent nem jegyzik. De, aki úgy cselekszik jót, hogy oda sem figyel, aki ezt számon sem tartja, és nem az a fontos, hogy felemlegesse vagy arra hivatkozzon, azok oda kerülnek Isten elé emlékezetül.

Imádság

Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy Te nem vagy személyválogató. Megvallom, hogy gyakran azt gondolom, hogy jó cselekedetek talán elegendők az üdvösséghez. Kérlek, hogy munkáld az élő hitem Krisztusban, és ne csak kegyes, hanem megváltott gyermeked legyek. Ámen.