,,Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.” (24-25)

Az élő egyház titka, Isten Szent lelkének csodája: a folytonosság. Heródes kivégezteti Jakabot és kis híján Pétert is. Mégis: ,,Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt.” Közben Heródes csúfos halált hal, férgek emésztik meg.

Amikor úgy látszik, hogy a rengeteg üldözés, szenvedés akadályozza, szinte összenyomja az egyház életét, akkor mégis azt olvassuk, hogy az Úr igéje növekszik és terjed. Ma pedig elmondhatjuk: kétezer év elmúlt, de Isten egyháza él. A gyökérhez nem lehet hozzányúlni! Mert ez a ,,gyökér” nem lent van, hanem fent. Isten Egyházának ágait alulról ugyan meg lehet metszeni, le lehet törni, de a gyökeréhez nem lehet hozzányúlni. Az Isten szívében gyökerezik. Egyszer Sundar Singhtől, a nagy indiai keresztyén misszionáriustól megkérdezték, hogy milyen az az egyház, amiben ő hisz. Sundar Singh rámutatott egy léggyökeres fára: Olyan ez, mint a fa. Amikor korhadni kezd a törzse, akkor néhány ága léggyökereket bocsát a földbe, azok megvastagodnak, s mire a törzse teljesen elszárad, az egyik léggyökérből új törzs lesz. Gyakorlat szerint örökké élő és halhatatlan fa.

A kiinduló helyzet ez volt. Jakab halott, Péter börtönben ül, Heródes pedig diadalmaskodik. A történet végén Heródes halott, Péter szabad és Isten igéje arat győzelmet. Isten ereje így dönti meg a gonosz emberi terveket, hogy helyettük az Ő akarata érvényesüljön. Egy ideig talán megengedi, hogy a zsarnok vezetők elbizakodottan fenyegetőzzenek, feltartóztassák a gyülekezeteket és gátat vessenek az evangélium terjedésének, de tervük nem állhat meg örökké. Isten végül megdönti uralmukat, letöri büszkeségüket. A magunk kereszténységét és feladatát ebben a világban úgy lássuk mindig, mint ami szintén bele van vonva az ég és föld legfőbb Urának, Jézusnak a hatalma alá! S mint ami része annak a nagy küzdelemnek, amit maga Jézus, a legfőbb Úr folytat az Ő uralmának a kiterjedéséért. Tehát amikor valaki küzd önmagában vagy önmaga körül valamilyen bűn ellen, vagy amikor valaki azon fáradozik, hogy mások is megismerjék az evangéliumot: akkor ez sohasem lehet reménytelen vállalkozás, mert nem egyedül küzd, nem a maga harcát harcolja, hanem olyan valakiét, aki már győzött, s aki mint a legfőbb hatalom irányítja az ő seregét. Hozzá tartozni a legnagyobb kiváltság.

Imádság

Istenünk, köszönjük, hogy felemeled tekintetünket a láthatókról és komolyan számolhatunk a láthatatlanokkal is, elsősorban veled, a láthatatlan, mindenható, irgalmas Istennel. Köszönjük, hogy egészen bizonyosra vehetjük ígéreteidet és azoknak teljesítését. Ámen.