„Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is.” (31-32)

Manapság az egyház helyzetéről sokszor negatív színezetben vagy probléma fókuszú módon szoktunk beszélgetni. A rogyadozó templomtornyok, megfogyatkozó gyülekezetek, lelkész- vagy presbiterhiány sokkal hamarabb szóba kerül, mint az örömök és áldások. Ebben a borúlátásban igencsak meglepő a mai szakaszunk kezdő sorait olvasni.

Először is az derül ki, hogy az egyháznak viszonylagos békessége volt. Még nem kezdődik el a keresztyének nagy üldözése. Talán nem is gondolunk bele abba, hogy milyen nagy dolog a békesség, addig, amíg van. Főként, ha a békesség olyan régóta tart, mint a mi időnkben. Isten arra hív minket először is a mai igén keresztül, hogy próbáljuk észrevenni és tudatosítani magunkban a jelenlévő, meglévő pozitívumait, áldásait az életünknek és az egyházunknak is. A lelki-érzelmi állapotunkra is jó hatással lehet ez a szemlélet, sőt, Istennek engedelmeskedünk azzal, ha nem megyünk el amellett, „ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes”. (Filippi 4,9)

Azt is megfigyelhetjük az igében, hogy a korai egyház nyugalmas időszakában nem a stagnálás, vagy egy csendes hanyatlás jellemezte a közösséget, hanem az épülés, a gyarapodás, az előrehaladás folyamata történt: „Az Úr félelmében járt.”. Mozgásban voltak, személyes kapcsolatokat ápoltak a gyülekezetekkel, látogatták a közösségeket. Nem kényelmesedtek el, nem süppedtek bele valamiféle félreértett elégedettségbe, hanem Isten jelenlétében, nevének féltésében, kitartóan végezték azt a szolgálatot.

Ennek a gyarapodásnak további fontos része és egyben gyümölcse: hogy diakóniai szolgálatot is végeztek: betegeket gyógyítottak, vagy halottat támasztottak fel. Ebben az igeszakaszban mindkettőre találunk példát. Az egyház küldetése ma sem merülhet ki a vasárnapi istentiszteletek látogatásában.

A helyi vagy országos diakónia ma is egy olyan nyelv, amely sok csalódott vagy kritikus szívet megérinthet, lágyíthat, az evangélium befogadására készít elő. És Isten kegyelméből megtörténhet, hogy „látva a mi jó cselekedeteinket, Istent fogják dicsérni” (Mt 5,16).

Imádság

Kérjük, hogy Isten lelke érzékenyítse szemléletünket a diakóniai szolgálatban, mutassa meg, hogy a helyi közösségeinkben kinek, hogyan, mi módon tudunk szolgálni azokkal az áldásokkal, amiket már megkaptunk. S közben ne feledjünk el imádkozni értük azért is, hogy a jótéteményekből felismerjék Isten szeretetét. Ámen.