„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik.” (ApCsel 9,10)

„Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal.” (ApCsel 9,17-19)

Anániás Fülöphöz hasonlóan megszólítható tanítványa az Úrnak. Anániás! Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram.” Anániás készséges válaszából arra következtetünk, hogy meghitt, baráti kapcsolatban van az Úrral. Jézus név szerint szólítja. Így csak azok beszélgetnek, akik jól ismerik egymást.

Anániás nemcsak meghallja Isten szavát, hanem enged is neki. Pedig nem könnyű a kapott feladat. Anániás küldetése nem más, mint megbocsátani Saulnak, befogadni őt a közösségbe, bízni benne, szükség esetén megvédeni, testvérré fogadni.

Mondhatta volna, hogy ahhoz a bűnös, lelki testvéreit üldöző, bántalmazó emberhez be nem teszi a lábát. Nem mondja, pedig szavai elárulják, hogy nem érti, miért kér az Úr ilyen nehezen érthető dolgot. Istennel való élő közösségbe belefér a tiltakozás és a nehezen érthető vagy emészthető feladattal való küzdelem is.

Anániás kételyei ellenére meggyőzhető volt. Isten magyarázatát szent egyszerűséggel fogadja, elmegy hozzá, imádkozik érte és testvéreként szólítja meg őt. Bizonyságtételében egyszerű szavakkal adja tovább Jézus szavait.

Nem mindig a nagy tettek formálják a világot, hanem az Úrnak kimondott apró és halk „igenek” Mert Anániás egyszerű szavai mögött munkálkodó engedelmesség itt mégis olyan erőket mozgósít, hogy Saul a Szentlélekkel betelve testileg-lelkileg felszabadul, megkeresztelkedik, eszik és iszik, erőre kap és el kezd tanítani a zsinagógában. Megszületik a keresztények első misszionáriusa.

Az erős kezdés ellenére azonban még Saulnak is szüksége van a fészekmeleg közösségre damaszkuszi tanítványokkal. Ahol új élete tovább erősödik, látása, küldetése tovább tisztul és ahol védelmet és biztonságot kap.

A megtérés folyamatában elengedhetetlenül szükség van a közösség védelmező, támogató erejére. Vajon a mi közösségeink miként segítik a lelkileg újszülöttek erősödését, növekedését? Ámen.