„Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de semmit sem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba,és három napig nem látott, nem evett és nem ivott.” (8-9)

Saul megtérés történetére sokszor kiragadva gondolunk, pedig találni összefüggéseket, hasonlóságokat az előző fejezetben olvasható Fülöp és az etióp kincstárnok találkozásával.

Az első és legfontosabb, hogy mindkét esetben Jézus Krisztusé a főszerep. Ő cselekszik, az ő lelke mozgósít, ő kérdez, őróla van szó és ő viszi végbe a megtérés folyamatát.

Abban is találunk hasonlóságot, hogy bár Jézus az, aki cselekszik, mégis mindkettő történetben Isten kiválaszt, megszólít és elküld egy embert, egy tanítványt, aki segédkezik a másik hitre jutásában. A misszióban, üzenetének továbbadásában a tanítványokat használja eszközül.

Ha azt gondoljuk, hogy a megtérők (kincstárnok, Saul) személyében már nem találunk hasonlóságot, lehet, tévedünk. Míg az etióp kincstárnok azért tesz meg több napi szekérutat, hogy Istent imádja addig Saul később a könyv 26.fejezetében, amikor felidézi a Jézussal való damaszkuszi párbeszédet hozzátesz még egy mondatot, amit Jézustól hallott: "nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod." Mindkettőjük megtérésének lehetett előzménye, mindkettőjükben volt valamiféle nehezen megfogható vágy vagy érintődés Istennel kapcsolatban, a mód, ahogy a találkozás létrejön, mégis eltér egymástól.

Saulnak arra van szüksége, hogy elé álljanak, s hogy mindenféle értelemben megálljt parancsoljanak, hogy kibillenjen az elszánt, megkérdőjelezhetetlenül eltervezett tervéből.

Az életre szóló találkozást 3 napos csönd követi. Saul magatehetetlenül, kiszolgáltatottan fekszik nem lát és nem vesz magához sem ételt sem italt. Nagy valószínűséggel próbálja feldolgozni a történteket, az addigi életét, a lelki vakságából eredő céltévesztését, a kezéhez tapadó vért, féktelen megnyilvánulásait. Nem lehetett egyszerű felismernie, hogy az, amit addig tett, nem hogy szolgálta volna Isten akaratát, hanem maga Isten üldözése volt.

A megtérés folyamatának ezt a magába szállását (mint ahogy a tékozló fiú magába szállt, mielőtt hazaindult), bűnbánatát nem érdemes, nem ajánlatos, nem szabad megúszni, még csak lerövidíteni sem.

Még akkor is, ha ez nem kis fájdalommal és lelki gyötrődéssel jár. Mert Isten ereje csak úgy tud átformálni, ha az Isten bocsánatát és örömhírét az életünk minden területébe beengedjük.

Istentiszteletet gyakorló emberekként bizonyára sokszor hallottuk már Jézus szívünket megszólító szavát. Életünk mely területei várnak még megtérésre, megtisztulásra, magába szállásra, megváltásra? Ámen.