„Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (2-4)

Egyik teológiai tanárunk azt mondta: sok lelkész állványimádóvá válik a szolgálat során. Azaz felújíttat, építtet, fejleszt valamit a templomon, gyülekezeti házon, elindít egy új intézményt stb. A bálványimádást jól ismerjük és elítéljük, de valóban hajlamosakká válik egy-egy lelkész és/vagy gyülekezet állványimádóvá válni, mert ami egyszer elkészült, megújult, az kézzel fogható, azt fel lehet szentelni, lehet érte hálaadó napot tartani, le lehet fényképezni, ki lehet tenni a helyi újságba és az internetre stb.: végre nálunk is történik valami, rólunk is van hír, csak vagyunk valakik…

Nem a fejlesztésekkel, beruházásokkal, felújításokkal van baj, hanem azzal, ha a lelki élet elvész, elsikkad a látható/tapintható/kézzelfogható mellett. Egyik volt presbiterünk szokta mondani, hogy semmi köze nem volna szabad lennie a lelkésznek a pénzügyekhez, felújításokhoz stb. A feladata a lelki élet fejlesztése, a látogatás, az evangélium hirdetése, a vigasztalás stb.

Valóban igaz: irtózatos hangsúlyeltolódásban van egyházunk, hiszen a létfenntartás és a dolgok kezelése, rendben tartása teszi ki a lelkész és a presbitérium munkájának túlnyomó részét. – A missziói gondnokunk mondja egy ideje, hogy figyeljek oda a presbiteri gyűlésen és a rengeteg tennivaló, felújítások, pénzügyek, személyi ügyek mellett beszéljünk a gyülekezetről is. Nagyon igaza van, oda is figyelek rá, hogy a gyülekezeti élet, emberek öröme, bánata tárgyalva legyen. Mert az élet nem a felújítás, intézmény, pénzügyek, egyéni ambíciók, hanem Krisztus.

Ezért mondják az apostolok nagyon bölcsen: az Isten igéjét nem hanyagolhatjuk el! A többi is fontos, de ránk az bízatott, az a legfontosabb! Sajnos nem tudjuk megtenni, hogy a lelkész kizárólag lelki dolgokkal foglalkozzon (lehet, hogy hosszú távon nem is lenne jó, mert nem tudná annyira megérteni a rábízott emberek bajait olyan valaki, akinek nem kell semmilyen problémával szembesülni, megküzdeni, amivel másoknak igen), de az biztos, hogy jelenleg rendkívüli hangsúlyeltolódás van a látható/megfogható/megszámolható/financiális dolgok irányába. Hogy ezen változtatni kell, mindenki tudja: szép értekezéseket, előadásokat én is sokat hallottam, remekül tudunk róla beszélni. - Az apostolok választottak olyanokat, akik hívők, akikről jó bizonyságot tesznek mások (van irántuk bizalom) és Szentlélekkel teljesek: tökéletes kritériumok. Könyörögjünk ilyen lelkületű emberekért, akik szívesen beállnak az „asztalok körüli szolgálat”-ba.

Imádság

Urunk, add, hogy mindenki a helyén és a feladatát végezze az egyházban. Köszönjük, hogy annyifélék vagyunk, olyan sokféle képességgel megáldva: gerjeszd fel Szentlelked bennünk, hogy azokkal a képességekkel, amiket Tőled kaptunk, szolgálhassunk Neked hálából a gyülekezetünkben! Ámen.