„Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket.” (17-18)

Sokszor halljuk a híradásokban, hogy a keresztyénség a legüldözöttebb vallás a világon. – Amikor eleinte megjelentek ezek a hírek, nem akartam elhinni, túlzásnak éreztem. Aztán egyre több és több hír jelenik meg arról, hogy a keresztyéneket üldözik, megölik, hátrányos megkülönböztetésben részesülnek stb.

Ezek után azon gondolkodtam el, hogy miért történik mindez? Miért üldözik Krisztust kezdettől fogva, ahogy arról a mai igében is olvasunk? Miért ez a gyűlölet? Hiszen Jézus azt tanította, „aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” (Mt 5,39). Krisztus nevében apácák leprásokat ápoltak, az egyház hozta létre az első kórházakat, adott lehetőséget a legszegényebbeknek is a tanulásra, ápolta a nemzetiségi nyelvet, hiszen a bibliafordítás nyelvművelés is volt (noha nyilván nem ez volt az elsődleges cél), stb. Mit árt az egyház a világban? Kinek árt Krisztus népe?

Nincs racionális magyarázat. A magyarázat a gyűlöletre csak az lehet, hogy Krisztusban élet van. A Sátán gyűlöli a keresztyénséget, mert tudja, hogy veszíteni valója van. A keresztyén, a valóban hívő ember megmenekült a kárhozattól. A Sátán pedig mindent bevet, hogy embereket távol tartson Krisztustól, és akik az Övéi, azokat is elszakítsa, ha lehetséges.

Nincs tehát logikus magyarázat, miért gyűlölnek minket. Nincs értelmes válasz arra, mivel ártunk a világban bárkinek is, hiszen nem tesszük azt. Egyedül a bűn ellen vagyunk hatással, abban nem veszünk részt.

De van vigasztalás, van örömhír: az apostolokat kihozta az Úr a börtönből és újra szolgálatba állította őket. Felettünk sincs senkinek hatalma, csak annyi, amennyit az Úr megenged. Lehet, hogy lesznek nehéz helyzetek, álmatlan éjszakák, szenvedések, de egyvalamit senki nem vehet el tőlünk. Azt, amit Luther így fogalmazott meg: „miénk a menny örökre” (591. dicséret). Az Úr kezében van a földi életünk és a mennyei is. Bízzuk Őrá magunkat akkor is, ha méltánytalan támadásokat kell elszenvednünk, ha hazugságokkal, rágalmakkal gyötörnek, ha szenvednünk kell. Ha az Úr ki akar szabadítani, a cellából is kihoz, ha pedig más terve van, enged szenvedni, azt is a javunkra fordítva, hiszen tudjuk: „…akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál…”. (Rm 8,28)

Imádság

Urunk, adj bizalmat Irántad, hogy amikor szenvedések, igazságtalanságok érnek minket azért, mert a Tieid vagyunk, tudjunk kitartani és még inkább megtapasztalni hatalmadat, szeretetedet! Ámen.