„Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” (4)

A mai ige első olvasásra ellentmondásosnak tűnik a tegnapi üzenettel. Hiszen tegnap azt írtam, hogy nem szükséges eladni a keresztyéneknek mindenüket és szétosztani a szegények között, helyette ott van Istennek már az Ószövetségben olvasható utasítása a tizedről. Mivel tíz tized egy egész, ezért tíz gyülekezeti tag már össze tudja adni egy lelkész fizetését és akkor pont annyi lesz a javadalma, mint a gyülekezeti tagok jövedelmi átlaga. Még tíz gyülekezeti tag adománya tudja fedezni egy közösségi tér bérletét és hamar belátjuk, hogy már egy 50 fős, tizedet fizető gyülekezet hatalmas dolgokra lesz képes anyagi tekintetben. Ebből is látjuk, hogy nem fontos, nem elvárt Istentől az, hogy az emberek mindenüket eladva kommunákban éljenek. De akkor miért kellett itt embereknek meghalniuk ilyen tragikusan?

Nos, Anániás és Szafira bűne nem az volt, hogy megtartottak valamit az eladott föld árából, hanem az, hogy hazudtak. El akarták játszani, meg akarták mutatni, hogy ők is milyen elkötelezettek az Úrnak, mennyire odaszánták mindenüket, de ez képmutatás, hazugság volt. Fogadalmat tettek Istennek és nem tartották be. Senki nem kényszerítette őket arra, hogy hasonlóan másokhoz eladják a vagyonukat és beadják a közösbe. Nem véletlenül mondja később Pál apostol, hogy „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.” (2Kor 9,7) Isten azt szeretné, ha az adakozásunk motivációja a hála lenne. Ha valaki nem tudja olykor igazán hálásan elhelyezni adományait, de odaadja, mert ez így helyes, az is jó, bár inkább kötelességből fakadó adomány és nem hálaáldozat az. Ha azonban valaki a rendkívüli elkötelezettségével kérkedik, de ez hazugság, azt gyűlöli az Úr. Anániás és Szafira a gyülekezet tiszteletét, megbecsülését akarta megvásárolni. Isten gyülekezetében azonban nincs helye az emberi kérkedésnek, hazug dicsekvésnek, mert embereket be lehet ugyan csapni, de Istent abba belekeverni rendkívüli felelőtlenség és bűn. Az Úr pedig a büntetésükben megmutatta, hogy a gyülekezethez tartozás nem szórakozás, kedvtelés, önmegvalósítás, hanem a szentek közössége, az evangélium szolgálata, Isten dicsőítése. – Ez fontos figyelmeztetés nekünk is, hogy vegyük komolyan a szolgálatot, gyülekezeti életünket, mert ez nem egy klub, aminek addig és úgy vagyok a tagja, amíg és ahogy akarok, hanem Isten családjának lettem részese az értem meghalt Krisztus kereszthalála által.

Imádság

Urunk, nagy lelkesedéssel olvastuk a napokban az első gyülekezet életéről szóló bizonyságtételt, de megdöbbentő azzal szembesülni, hogy a nagy szeretet, lelkesedés, öröm mellett megjelent a bűn és az ítélet. Kérünk, adj szent Istenfélelmet szívünkbe, hogy mindig tudjuk, értsük, hogy Krisztus által mennyei Atyánk vagy, de közben szent és felséges, mindenható Isten is! Tiszta szívvel akarunk Téged imádni. Ámen.