„A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.” (32)

Sok szempontból csodálatos az, ahogyan az első gyülekezet megélte a közösséget Krisztussal és egymással. Mindent és mindenkit meglepő, megragadó ereje volt a gyülekezet élő hitének.

Egyrészt jó volt látni a gyülekezet lelkes imádságát. Amikor Péter és János visszatérve bizonyságot tett arról, hogyan dicsőítette meg az Úr Önmagát általuk, hálaadásuk és dicsőítésük nyomán megrendült a hely, ahol együtt voltak. – Mennyire irigylésre méltó állapot! Milyen nagyszerű olvasni ezeket és vágyunk átélni mi is! Hatalmas egység lehetett ott Krisztusban. Minden gondolatukat ő töltötte ki.

Aztán azt olvassuk, hogy annyira szerették az Urat és egymást, hogy eladták javaikat és szétosztották a gyülekezeti tagok között, ahogy arra szükség volt. – Ez legalább olyan felemelő, lelkesítő számunkra. Micsoda szeretet volt ezekben az emberekben, hogy ilyenre képesek voltak! Olyan lenyűgöző volt, hogy még a kommunisták közül is voltak, akik Jézust az első kommunistának nevezték, többek között erre a részre, igeszakaszra utalva.

De vajon akarja-e az Úr a teljes kommunákat a hívők közösségében? Erről nem vagyok meggyőződve akkor sem, ha itt erről olvasunk. Nem hiszem, hogy elvárja az Úr, hogy olyan közösséget alkossunk, mint ott az első gyülekezet volt, hiszen egy idő után nehézségekbe ütköztek, mikor hatalmas létszámú gyülekezetben kellett rengeteg ember szociális helyzetéről gondoskodni (ApCsel 6,1-7). A gyülekezeti élet anyagi részének biztosítására ott van a tized, ami mindenre elég egy gyülekezetben. Amelyik gyülekezet gyakorolja a tized adományozását, ott nincsenek anyagi gondok: jut a misszióra, diakóniára, rezsire, fizetésekre. Akinek több adatott, annak a tizede is több, akinek kevesebb, az kevesebbet ad. A tized gyakorlásában is hatalmas egység mutatkozhat meg, tudja a közösség egymás terhét hordozni.

Egység a gyülekezetben: a kulcs a Jézus Krisztushoz való viszony. Ha olyan intenzíven meg tudja élni egy gyülekezet minden (vagy legtöbb) tagja, hogy Krisztusban van életük, reménységük, megváltásuk, akkor az egymás közötti egység is elmondhatatlanul erős, a szeretet megtartó és megbocsátó, az egymás terhének hordozása magától értetődő. – Adja meg ezt az egységet nekünk az Úr a gyülekezetünkön és egész egyházunkon belül!

Imádság

Urunk, vágyunk arra az első szeretetre, ami az első gyülekezet tagjaiban volt Irántad és egymás iránt! Gerjeszd fel bennünk Lelked által ezt a szeretetet! Ámen.