„Péter és János felment a templomba…” (1)

A mai újszövetségi igeszakasz arról szól, hogy két ember, egész pontosan Jézus két tanítványa, Péter és János elindulnak a templomba, de az egyik kapunál egy koldusba botlanak. Az apostolok az Istennel akarnak találkozni, de az útjukat egy másik ember keresztezi.

Talán sokszor mi is így vagyunk. Elindulunk a templomba, az istennel akarunk találkozni, de megzavarja az Istenhez vezető utat egy másik ember. Lehet valamelyik családtagunk az, aki az utolsó pillanatban jelentkezik be, hogy vasárnap délelőtt beugrana hozzánk. Vagy lehet, hogy a templomba vezető úton egy régi ismerőssel találkozunk, aki csak panaszkodni tud és a sok bús története lelombozza a lelkesedésünket. De az sem kizárt, hogy már a templom padjában ülünk és el szeretnénk csendesedni, de a mögöttünk ülő gyülekezeti tagok susmorgása és rosszindulatú pletykálkodása kizökkent minket az elcsendesedésünkből. Úgy tűnik, hogy bizony nem ritka az, amikor a másik ember megzavarja az Istenhez vezető utunkat.

Egy ismerősöm mesélte, hogy miután egy nehéz élethelyzeten volt túl és úgy érezte, hogy az Isten segítette őt át a nehéz időszakon, ezért hálából a fizetésének a tizedét az Istennek szánja. El is indult, hogy majd névtelenül bedobja a pénzt a perselybe a vasárnapi istentisztelet után. Gyalog ment az alkalomra és ahogyan sétált, teljesen el volt veszve a gondolataiban. Az úton viszont megállította egy ápolt külsejű férfi. Az ismerősöm azon kapta magát, hogy ez az ember élete történetét meséli már javában neki. A közelben volt munkája, de elveszítette és most a legközelebbi nagyobb városban talált egy lehetőséget, de hó végéig nincs elegendő pénze arra se, hogy a buszbérletet megvegye. Ha nem tud bejárni időben, akkor a próbaidő után el fogják küldeni. Ahogy a barátom hallgatta, érezte, hogy az Isten megindítja a lelkét. Szó nélkül a zsebébe nyúlt és a fizetésének a tizedét odaadta a bajbajutott embernek. Majd ment tovább a templomba. Azon a vasárnapon különösen is úgy érezte, hogy közelebb került az Istenhez.

A mai újszövetségi igeszakasz talán pont erre akar rámutatni: hogy az Istenhez való közeledés a másik emberen keresztül lehetséges. Valahol az egész emberiség történelme erről szól. Elindul az Isten felé és belebotlik egy emberbe, a Názáreti Jézusba. Ővele találkoztunk mi is mindannyian, amikor szüleink, keresztszüleink a keresztvíz alá hajtották fejünket, vele találkozunk minden egyes úrvacsorai közösségben, és ő szól hozzánk az igén keresztül is. Elindultunk az Isten felé vezető úton és belebotlottunk egy emberbe, a Názáreti Jézusba. A vele való találkozáson múlik, hogy valóban Isten felé haladunk-e tovább.

Imádság

Mennyei Atyánk! Téged keresünk és a veled való találkozásra vágyunk, hiszen olyan űr tölti be a lelkünket, amit egyedül a veled való közösség tud betölteni. Segíts nekünk, hogy minden emberi találkozásban, minden váratlan életeseményben meglássuk a lehetőséget arra, hogy feléd folytassuk tovább az utunkat. Jézus nevében, ámen!