„… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (8)

A mai igét olvasva úgy tűnik, mintha azt a munkát, amit elkezdett Jézus, a tanítványai vinnék tovább. Való igaz, hogy Jézus ügyét ők fogják képviselni, de ezt nem a maguk erejéből és bölcsességéből teszik, hanem a Szentlélek ereje által. Az apostolok cselekedetei tulajdonképpen a Szentlélek cselekedetei az apostolokon keresztül.

Úgy, mint 2000 évvel ezelőtt az apostolok, mi is Jézus tanítványai vagyunk. Jézus ránk is feladatot bíz. És ugyanúgy, ahogyan az apostoloknak, úgy nekünk sem egyedül kell ezt a feladatot megoldanunk, mert az Isten lelke bennünk és általunk akar munkálkodni. Ez a feladat pedig egy küldetés. Vagy még pontosabban: egy küldés. Jézus az első tanítványait azért küldte ki a mennybemenetele előtt, hogy tanúi legyenek a világ végső határáig. A mi feladatunk, a mi küldetésünk a másik emberhez van. Ahhoz, akivel egy fedél alatt élhetünk. A családtagjainkhoz, a szeretteinkhez. Jézus azokhoz küld minket, akikkel egy utcában élünk, akikkel nap, mint nap találkozunk. Azért küld, hogy mi is a tanúi legyünk és őróla tegyünk bizonyságot. Arról, hogy az Isten önmagát adta Jézusban, hogy megbékéltesse a világot magával. Arról, hogy mivel az Isten megbocsátott nekünk és Jézus feltámadása által elvette a bűn erejét és következményét, ezért mi is megbocsáthatunk a másiknak. Jézus arra hívja a mai tanítványait, hogy tanúi legyenek az ő szeretetének és irgalmasságának.

Ehhez viszont erő kell, de nem emberi. A mennybemenetele előtt Jézus azt parancsolja a tanítványainak, hogy menjenek vissza Jeruzsálembe és várjanak, amíg el nem jön hozzájuk a Szentlélek. És a tanítványok engedelmeskednek, mint Mózes az Istennek a Szentsátor felépítésénél (hétfői napi ige). Visszamennek Jeruzsálembe és imádkoznak. Az Isten igéje tehát másodsorban arra akar rámutatni, hogy Isten időzítésének engedni kell. Nem föltétlen jó, ha mindig a magunk akaratát akarjuk erőszakosan érvényesíteni mindig. A tanítványok bizonyságtétele is erőtlen lett volna a Szentlélek nélkül.

És éppen ebben rejlik az egyház ereje is. Nem létszámban, nem pályázati pénzekben és nem is abban, hogy társadalmilag mennyire van beágyazottsága és milyen kapcsolati tőkékkel rendelkezik, hanem a bizonyságtételben. Abban, hogy mennyire tud az egyház engedelmeskedni Isten időzítésének és belesimulni az ő tervébe és elrendelésébe. Az egyház akkor erős, ha a Krisztus tanúja, ha róla tesz bizonyságot a világban.

Imádság

Mennyei Atyánk! Gerjeszd fel bennünk a vágyat és az indulatot, hogy mindig vágyunk a veled való közösségre. Ne csak vasárnaponként, hanem naponként keressük a Te útmutatásodat és a Te szavadat az Igédben. Adj nekünk alázatot és bölcsességet, hogy nem a magunk feje után menjünk, hanem tudjunk belesimulni a Te időzítésedbe és elrendelésedbe. Adj erőt és bátorságot, hogy mi is a Te szeretetednek és irgalmasságodnak a tanúi lehessünk, mait megmutattál Jézusban. Az ő nevében kérünk, ámen!