„Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá, ahogy a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az Úr szent tulajdona!” (30)

Kezdjük talán ott, hogy valaki tulajdonának lenni manapság ütközik az emberi szabadságjogokkal. Ezek a szabadságjogok pedig a világon mindent felülírnak, attól függően természetesen, hogy melyik politikai oldal értelmezi ezeket a szabadságjogokat kicsit mindig másképp mindent. Így azt mondani, hogy én az Úr tulajdona vagyok, bizonyos körök szerint visszás, mert nekem szabadságjogom, hogy ne legyek tulajdon. Az Úr tulajdonának lenni azonban nem rabság, hanem éppen ellenkezőleg biztonság és szabadság. A világ kijelentéseivel szemben ugyanis az igazság az, hogy mindenképpen a tulajdona vagy valakinek. Ha nem az Úr tulajdona vagy, akkor a gonoszság kerít hatalmába, és a szabadság egyre szélsőségesebb értelmezése meg is mutatja ennek az igazságát számunkra. Az abszolút szabadságot üldöző ember ugyanis kivetkőzik emberi önmagából. Minden szabad nekem, de nem minden használ, minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává – mondja Pál apostol. Az Úr tulajdonának lenni azt jelenti, hogy ö megszabadít téged a gonosz emberi indulatok, a devianciák, a bűn rabságából, és valódi emberré tesz, olyanná akar formálni amilyennek teremtett, mert szent vagy, vagy legalábbis szentnek kellene lenned.

A szent az, amit az Úr a maga számára elkülönít, szent azaz hasznos, Isten dicsőségére szolgáló, célja van. Az emberiség ma egy nagy, céltalanul bolyongó massza, mert elveszítette Istentől kapott célját és próbálja valamivel kitölteni az életét, többnyire ez abban nyilvánul meg hogy fontosnak tűnő dolgokat hajszol mindenáron, amik azonban nagyon nem azok.

Isten téged elválasztott magának, hogy az ő szent tulajdona légy. Azaz biztonságban lehetsz, mert a győzedelmes Úr számon tartja az övéit. Szent vagy, azaz célja van az életednek, nem kell céltalanul bolyonganod, hanem teljesítheted mindazt, amit az Úr rád bíz. „Mózes megtekintette az egész művet, és megállapította, hogy elkészültek vele; úgy készítették el, ahogyan megparancsolta az Úr. Ekkor Mózes megáldotta őket.” (II Móz 39, 43) Adja Isten, hogy mi is úgy formálódhassunk a kezei alatt, hogy ő rólunk is elmondhassa, mindent egészen úgy készítettünk, ahogy megparancsolta az Úr, hogy életünkön áldás lehessen.