„És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcbőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.” (II Móz 34, 35)

Mások sugárzó boldogsága felvillanyozhat bennünket, és így mi is örülhetünk az ő boldogságuknak, még akkor is, ha talán fogalmunk sincs, hogy miért is ilyen boldogok. Vannak viszont helyzetek, mikor ez a látványos boldogság egyenesen feszélyez másokat. Talán ez a gyakoribb helyzet, mert mást örülni látni azt jeleni, hogy ő boldogabb, mint én, és inkább azt a kérdést tesszük fel, hogy mitől ilyen természetellenesen boldog az a másik. A boldogság sohasem természetellenes. Van azonban egy olyan fajtája is, amely valóban kifejezetten káros mások lelki egészségére nézve. A mindennap boldog mosollyal posztoló celebek azt az érzést keltik az emberben, hogy az ő életüknek nincs árnyékos oldala, ez azonban nem igaz, és azért károsak ezek a fotók, mert a mosolyok álságosak, az üzentek általánosítók, a megoldási javaslatok leegyszerűsítőek.

Emberileg azt mondjuk, hogy nem lehet folyton ragyogni, nem lehet folyton boldognak lenni, mégis van, hogy olyanokkal találkozunk, mint Mózes, akik ragyognak, akiknek az életén valamiféle nem evilági boldogság sugárzik át, és tudjuk, érezzük, hogy ez nem a begyakorolt celeb bájvigyor, hanem valami egészen más. Nagy hibát követünk el, ha őket is lepellel akarjuk eltakarni, ahelyett, hogy engednénk a vonzásnak.

Mózes lepellel eltakart arca a bűnös embert védi az Isten dicsőségével való szembesüléstől, nem Isten valódi dicsőségétől, amit még Mózes sem láthatott színről-színre, hanem annak puszta visszatükröződésétől is. Krisztus által azonban elvétetik a lepel, megszűnik a szakadék Isten és ember között, és lehet menni nekünk is Krisztusba vetett bizalommal Isten elé minden napon. Lehet beleragyogni ebbe a bűnös világba Isten dicsőségét. Tudjuk azonban, hogy ma is vannak olyan ördögi emberek akik, nem megismerni akarják ennek a ragyogásnak a forrását, hanem elpusztítani, mert a szemük annyira hozzászokott a sötétséghez, hogy már azt a fényt sem tudják elviselni, ami beszüremlik a sötétítőn keresztül. Azt akarják, hogy ne is legyen fény többé, csak sötétség. Nem szabad azonban félnünk tőlük, nem szabad azért elrejtenünk az Isten világosságát, mert ők ezt követelik tőlünk. Éppen ellenkezőleg, annyi fényt kell tovább adjunk e világnak, hogy végül sehová se lehessen elbújni előle, hogy a világ minden szegletét betölthesse az Isten szeretete, igazsága és bölcsessége.