„Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel!” (20)

Ha valaki csak most pottyan be ide és igét, illetve igemagyarázatot szeretne olvasni, akkor úgy érezheti, hogy joggal vádolják Istent sokan azzal, hogy könyörtelen, hogy túl sokat vár. Mert ebben az igében is olvasunk arról, hogy ki kell irtani az idegen istenek írmagját is. Olvasunk arról, hogy nem szabad idegen népekkel semmilyen formában szövetséget kötni. Mert túl kemények a szabályai. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor még az elsőszülöttekért is fizetni kell, meg kell őket váltani. Ez bizony drága üzletnek tűnik.

Mindennek azonban pont az ellenkezője igaz. Isten parancsolatai ugyanis éppen azt tükrözik, hogy számára minden emberi élet drága. Drága azoknak az egyiptomiaknak az élete, akik a zsidók szabadulásakor haltak meg, ez az áldozat nem múlik el nyomtalanul, mivel a zsidó elsőszülöttek akkor és ott megmenekültek, így minden zsidó elsőszülöttet meg kell váltani. Meg kellene váltani őket míg világ a világ, ám miközben mindez érthető és logikus, addig a logika egészen más módon törik meg, mint ahogyan azt az ember gondolta volna, vagy gondolná akár ma is. Hiszen Isten nem váltotta meg az Ő elsőszülöttjét, hanem odaadta őt népének megváltásáért. A sokat követel helyett tehát mondjuk ki inkább nyugodtan: többet ad, mint valaha is várhattuk volna.

Minden elsőszülöttet meg kell váltani, csak az Isten egyszülött Fiát nem? Mindenkinek megvan az értéke, mindenki kedves, csak az Isten fiának kell halálba mennie? Mielőtt tehát Isten elvárásairól, és az ember által vállalt áldozat nagyságáról nyitnák vitát, inkább lássuk be, semmi sincs amivel Istennek ezt az áldozatát meg lehetne fizetni, minden embert Ő váltott meg, így az életünk, a javaink, az időnk, az erőforrásaink mind-mind őt illetik egyedül.

Inkább azt a kérdést tedd fel, hogy te mit adsz mindezekből Istennek, illetve mi az, amit az övéből egyedül magadnak próbálsz megtartani. Ne szűnjünk meg hálát adni azért, hogy Isten akarata szerint mindenkit megillet a megváltás, még azon a mindennél drágább áron is, amit Ő fizetett meg értünk. Mindenki drága, mindenki értékes, minden érdem, minden emberi szempont számításba vétele nélkül, mert Isten értékesnek lát bennünket.