A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„...vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.” (8)
Az egész szakasz egy szerelmeslevél. Pál olyan érzelmekkel túlfűtött és mély vallomásokat tesz a thesszalonikai gyülekezetnek, amilyenekkel csak romantikus művekben vagy szerelmesek levélváltásaiban szoktunk találkozni. Visszaemlékezik a városban tett első látogatásukra és gyülekezetplántálásukra, és szinte érezzük az édes nosztalgiát, ami felszakadhatott közben benne. „Vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket” (2,8). Anyához és apához egyaránt hasonlítja magát és prédikáló társait, akik gyengédséggel vették körül az első híveket, és gondoskodtak róluk a hit első útjainak megtétele közben.
Nem szokványos beszéd ez. Az apostol számára a thesszalonikai hívek nem tárgyak, „megevangelizálandó” pogány tömeg, akikre rá kell szórni az Isten Igéjét, hogy megtérjenek, aztán jöhet is a következő állomás. Pál érti azt az isteni szenvedélyt, ami a szereteten keresztül akarja megnyerni az igazságnak a másikat. Kapcsolat nélküli evangéliumhirdetésre nincs szüksége az embernek. Arra sokkal inkább, hogy Isten evangéliuma – és az, akire bízatott – odajöjjön, ahol éppen vagyunk, abba, amiben éppen vagyunk. Igen, végső soron, hogy vonzódjanak hozzánk és szeressenek, ne pedig edukáljanak és nagy dörrenéssel kísért apologetikát ordítsanak a füleinkbe. Csak annak van joga kimondani „éljetek Istenhez méltó módon!” (2,12), aki előzőleg kész volt osztozni az életemben és közösséget vállalt velem, olyannyira, hogy akár oda is adta volna magát nekem (2,8). Ez a kereszt útja és üzenete: az elszakítottság fölött nem a hangos szó és a betű, hanem a szeretet és a lélek ereje arathat győzelmet. Minden más csak színház.
Imádság
Urunk, Jézus, aki önmagad áldoztad szeretetből értünk, hogy megbékéltess az Atyával, kérünk, tégy késszé bennünket arra, hogy szeressük azt, akihez Te küldesz bennünket az evangéliumoddal! Ámen!