"Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság." (16-17)

Az ember örök kísértése, hogy saját isteneket gyártson magának. Összerakva különböző vallásokból, a neki megfelelő módon. Az egyik vallásból az istenkép kell, a másikból a törvények, van, amelyikből csak egy fő gondolat kell, egy másikból a külsőségekre vonatkozó irányelvek. Jól néz ki, és az ember, aki ezt kreálta, meg is van elégedve vele, de kívülről nézve hagy kívánnivalót maga után…

Valami hasonló történt Kolosséban is, aminek a híre eljutott Pál apostolhoz, ami miatt a levelet írta, mert ez a gondolkodásmód nem való a keresztyénséghez és Krisztushoz.

Arról érkeztek az információk, hogy azok az emberek, akik a Krisztus egyházához tartoztak, gyülekezetbe beszivárgott tévtanítók hatása alá kerültek, akik beavatásra csábítottak, másféle ünnepek megtartására akarták rávenni a gyülekezet tagjait, és az aszketikus gyakorlatok végzése mellett még azt is el akarták érni, hogy másfajta szellemi lényeket imádjanak.

Pál apostol a levelében felhívja a figyelmet arra, hogy a tévtanok ott jelennek meg, ahol Krisztus hatalmával nincsenek tisztában. Az apostol szerint ahol szeretet és ismeret van, ahol erre épül fel a gyülekezet, ott nincs helye a saját maguk által összerakott vallásosságnak. Ott szabadság van. Az a fajta szabadság, amelyet Krisztus képviselt, amikor szombaton gyógyított, vagy amikor arról beszélt, hogy „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mt 15,11). Ez adja meg azt a szabadságot, ami alapján nem kell törvényeskedés szintjén betartani más vallások szabályait, hanem Krisztushoz kell igazodni és az Ő törvényeit kell betartani.

Mit tehetünk, hogy ne tévelyedjünk el? Kerüljük a hamis spiritualitást. Ne engedjük befolyásolni magunkat olyan emberek által, akik előírják miben és főleg hogyan kell hinni anélkül, hogy valódi kapcsolatod lenne az Úrral. Valamint ne olyan külső szabályokat kövessünk, amelyeknek semmi köze a Szentíráshoz, amelyek gúzsba kötnek, hanem keressük az élő Úrral való kapcsolatot és az Ő szabályait tartsuk meg.

Imádság

„Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel." (721,3)