„Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen.” (3-4)

Folyvást hallunk, olvasunk arról, hogy kit hogyan vezettek félre, miként csalták ki pénzét, tévesztették meg „unokázós” csalók, hamis e-mailek, sms-ek, a közösségi médiában álprofilok mögé rejtőzött svindlerek, báránybőrbe bújt farkasok.

Az ilyen félrevezetések kisebb-nagyobb anyagi károkkal, kisebb-nagyobb súlyú következményekkel járnak annál, aki elszenvedi. A kisebbeket elhordozzuk, a nagyokba sokszor belebetegszik az ember, nehezen feldolgozható traumával jár.

Mi a helyzet azzal, amikor nem anyagi károkat kell hordoznunk egy-egy megtévesztő szavakkal történő félrevezetés miatt, hanem a lelkünkben vallunk kárt? Amikor nem földi kincset veszítünk el, hanem mennyeit? Hitünk kincseiből. Amikor azt adjuk oda hitető beszédért. Még az is lehet, hogy földi hasznunk is van belőle. Tud-e ugyanúgy fájni, amikor hitünk kincseivel fizetünk meg a megtévesztő szavakért, a gonosz által kínált, csábító ígéretet hordozó, tetszetős gyümölcsért?

Pál apostol erre figyelmeztet. A Krisztus-hit, a Krisztus-ismeret mélysége, a hozzá való hűségünk óvhat meg minket ettől. Mert Krisztusnál van a bölcsesség. Annál az Úrnál, aki így tanít: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26)

A csalók ellen, akik pénzünkre áhítoznak, kiokosítanak minket, és egyre óvatosabbak vagyunk. Vajon az ige szavának „kiokosító” ereje mennyire tesz minket óvatossá ott, ahol hűségünk, üdvösségünk a tét? Mennyivel könnyebben nyugtatja meg magát az ember, hogy „ez még belefér”, ha hitünk értékeiből veszítünk, mint amikor anyagi javainkból! Bizony, önmagunkat is be tudjuk csapni, nem csak mások minket.

Ne azt sajnáld igazán, amit a rozsda megemészthet, vagy a tolvajok ellophatnak, hanem keresztyén hited és életed kincseire vigyázz, hogy semmi titeket meg ne foszthasson Istennek ama szeretetétől, amelyet kijelentett és hozzátok megbizonyított a Jézus Krisztusban.

Imádság

„Ó, maradj kegyelmeddel mivelünk, Jézusunk,
Hogy a bűnös világnak tőribe ne jussunk.

Ó, maradj szent igéddel mivelünk, Megváltónk,
E földi vándorlásban te légy útmutatónk.

…

Ó, maradj oltalmaddal mivelünk, hű pajzsunk,
Hogy e világ diadalt ne vehessen rajtunk.

Ó, maradj hűségeddel mivelünk, szent Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk mindvégig a hitben.” (289.dics.) Ámen.