„…hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt… Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” (25-27)

„Tudok egy titkot…” – biztosan sokunkat csigázott már fel ez, vagy ehhez hasonló mondat. Szeretünk titkok ismerői, beavatottak lenni, valaki bizalmasának lenni. Tudni valami olyan igazságot (?), amit nem mindenki ismer. Aztán hogy ki, miként él vele?...

Pál apostol nem csinál titkot abból, amit Isten igéjéből, a feltámadott Krisztussal való találkozásából ismert meg. Nem a beavatottak felsőbbrendűsége, a titkok ismerőinek önmagukat fontosnak tekintő, másokat pedig lesajnáló szemlélete jellemzi őt. Az ő misztériuma (ez a görög szó szerepel itt, ezt fordítja „titok”-nak magyar nyelvű Bibliánk) nem csak keveseké.

A korszak misztériumvallásaihoz hozzátartozott, hogy a beavatottak megőrizték a titkot, nem árulhatták el kívülállóknak, csak azok voltak a kiválasztottak, akik különböző beavatási szertartások nyomán megismerhették a misztériumot. Nem ismerős? Lépten nyomon találkozunk ezekkel a reklámokkal: XY elárulta a titkot, hogy rövid idő alatt, hogyan gazdagodott meg, vagy hogyan fiatalodott meg 20 évet, vagy hogyan adott le harminc kilót. Ugye milyen jó volna, ha ezt a titkot megismernéd te is, és megváltoztatná az életed? Elmondjuk, csak ess át a beavatási szertartáson: fizess érte! Nihil sub sole novum est! – Nincs új a nap alatt!

A „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19) krisztusi parancsa nem enged meg semmilyen titkolózást, semmilyen beavatotti felsőbbrendűséget, sőt a missziónak, a meghívásnak kategorikus imperatívusza. Mert Jézus mindenkiért, mindenkihez jött. Megváltó szeretete nem személyválogató.

Pál titka ez tulajdonképpen: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Illetve még az - erről a titokról az Efézusi levél harmadik részében ír -, hogy a „pogányok is örököstársaink”! Vagyis nem csak a választott nép tagjait, hanem minden embert megváltott Jézus Krisztus, aki benne hisz. Az eljövendő dicsőség reménysége mindenkié.

Ez a mi feladatunk is. Hirdetni mindezt. Beszélni erről, gyermekeinknek, ismerőseinknek, ránk bízottaknak. Nem szégyellni Krisztus evangéliumát! Olyan kevés a személyes bizonyságtétel református egyházunkban. Mondjuk el mi is másoknak, hogy miként volt, miként van jelen az élő Krisztus az életünkben! Ne tartsd titokban!

Imádság

Uram!

Hadd legyen imádságom és Lelkedtől nyert feladatom az ének szava:

„Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed,
Mondd a világnak: Hajnalod közel!
Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,
Senkit sem éjben, bűnben veszni el.
Légy örömmondó békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!” (832. dics. 1.v.) Ámen.