„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (4)

Írja ezt Pál apostol egy börtönből, amikor Krisztusért bilincset visel. Írja úgy, hogy nem tudja mi lesz vele, életben marad-e vagy meghal (Fil 1,20). Írja azoknak, akik aggódnak érte: örüljetek.

Nehéz mindenkor örülni. Egy „minek örüljek?”, pszichológushoz járó, depresszív és ingerlékeny társadalomban különösen is, ahol „coach”-ok előadásaiért fizetnek, hogy az öröm, a boldogság, a fejlődés és kiegyensúlyozottság útjának titkát megtudják.

Nehéz örülni betegágy mellett, elvesztett álmok nyomán, csalódások után, bosszankodások között, folyamatos próbák idején. Sok mindent sorolhatnánk még. Sokan érzik úgy, sokan joggal érzik úgy, hogy a mindennapok örömeit elnyomja az, ami a mérleg másik serpenyőjében van, a mindennapok terhei és nehézségei.

Pál apostol ezt nem tudná? Azt, hogy az élet nem mindig öröm? Sőt! Nem tudja, hogy mennyi könny és szomorúság tudja kísérni? Ha ez a páli mondat így hangozna: Örüljetek mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! – akkor valóban nem sok értelme volna.

De nem így hangzik. Mert az apostol azt mondja, hogy az Úrban, „örüljetek az Úrban mindenkor!” A Krisztusra talált ember öröme ez, a hitben telő élet öröme. A szabadítás, a bűnbocsánat, a szolgáló élet öröme. Annak az öröme, hogy Jézus Krisztustól sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység el nem szakíthat. Az ’örökké az övé vagyok’ öröme ez, az övé, aki szeretetéből meghalt értem, hogy én élhessek.

A megváltott élet öröme, amiben sokszor még a nehézségek is értelmet nyernek, ami erő az erőtlenségben is, ami a próbák alatt is elő tud csalni egy messzire látó mosolyt, a hit mosolyát: „mert tudom, kiben hiszek…” (2Tim 1,12)

Ez az öröm Krisztushoz kapcsol, látja azt is, amit a világ nem, mert hittel túl tud látni az emberin, és tudja látni a krisztusit. Jézus tanított így: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11)

Imádság

„Megváltóm!

egy kérésemet nem vetheted meg nékem:

Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem,

És bölcsőd, szállásod leszek;

Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!” (412. dics.) Ámen.