„Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (12b–13)

Pál apostol ebben a szakaszban arról beszél, hogy „félelemmel és rettegéssel” munkáljuk üdvösségünket, mert Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt. Első hallásra talán kicsit ijesztő ez a mondat. Hogyan lehet az üdvösséget „munkálni”? Nem azt tanultuk, hogy kegyelemből van?

De éppen ez benne a szépség: az üdvösség nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka. Mégis, amikor elfogadjuk, nem passzív szemlélői, hanem aktív résztvevői leszünk annak a történetnek, amit Ő ír velünk. Nem arról van szó, hogy jó cselekedetekkel kellene kiérdemelnünk a mennyet, hanem arról, hogy amit Krisztus értünk tett, az látszódjon meg rajtunk. Mint amikor valaki kap egy új ruhát: nem ő varrta, de rajta van, és mindenki látja, hogy az övé.

Pál arra bátorít, hogy morgás és vitatkozás nélkül éljünk, hogy „ragyogjunk, mint csillagok a világban.” A világ gyakran tele van panaszkodással, nehezteléssel, elégedetlenséggel. Ha valaki csendben, derűsen, szeretettel tud jelen lenni, az valóban kitűnik. Nem harsány szavakkal, hanem azzal, hogy más a hozzáállása.

Talán ismered azt az érzést, amikor mindenki panaszkodik a munkahelyen vagy az iskolában, és te is majdnem belecsúszol, de aztán valahogy eszedbe jut, hogy Isten szeret téged, és hálát adhatsz. Ez a hálás lelkület nem mindig könnyű, de pont ettől ragyog fényként. Nem a mi fényünk ez, hanem Krisztus világossága, amely bennünk tükröződik.

Pál maga is a szenvedés és a börtön közepette írja ezeket a sorokat, mégis örömről beszél. Arra bátorít, hogy mi is örüljünk, és örömünkkel bátorítsunk másokat. Nem a körülmények miatt, hanem Krisztus miatt. Ez a titok: hogy az élet nehézségeiben is lehet szívből jövő örömünk, mert tudjuk, ki munkálkodik bennünk.

Lehet, hogy ma is lesz alkalom arra, hogy panaszkodj. Lehet, hogy lesz helyzet, ahol könnyebb lenne keseregni vagy vitatkozni. De Pál arra hív, hogy válaszd az örömöt és a hálaadást. Ezzel nemcsak a magad életét könnyíted meg, hanem mások számára is fényt gyújtasz a hétköznapok sötétjében.

Imádság

Urunk, köszönöm, hogy munkálod bennem az akarást és a cselekvést. Taníts meg, hogy ne zúgolódással, hanem hálás szívvel éljek. Segíts, hogy örömmel tudjak világítani mások előtt, és Krisztus fénye ragyogjon rajtam keresztül. Ámen.