„Mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet.” (13)

A motiváció különösképpen meghatározó fogalomnak tűnik napjainkban. Szinte mindenhonnan az ömlik az emberek felé: légy motivált, érd el a céljaidat, legyél sikeres, élj egészségesen, találd meg az örömöd, a boldogságod. Fókuszálj a neked fontos dolgokra, fogyj könnyedén 20 kilót, tapasztalj meg új élményeket, építsd a karriered, légy kiegyensúlyozott. S persze minden motiváló lózung mögött azért megbújik csendesen egy termék vagy szolgáltatás, aminek igénybevételével esetlegesen megvásárlásával biztosan eléred a mások által számodra kitűzött célodat. S talán éppen pontosan itt van az a bizonyos eb elhantolva: nem a te érdekeid, vágyaid, álmaid vagy éppen szükséged határozzák meg a motivációdat, hanem ez éppen fordítva igaz. Más valaki érdeke, nyereségvágy vagy egy szépen felépített és kiszínezett megvezetés áldozata vagy.

A keresztyén, hitben járó élet egyik alapkérdése is a motiváció. Egészen pontosan az, hogy miért is ragaszkodunk Krisztushoz, a hithez, megélt kegyességhez? Miért vagy Krisztusban még mindig? Miért is viseled a bilincseidet? Ha azért, hogy jó színben tüntesd fel magad a környezetedben, semmi értelme. Amennyiben csak a saját magad elé állított kihívásnak akarsz megfelelni, tesztelni, hogy mennyire vagy kitartó, terhelhető, megint csak rossz úton jársz. Amennyiben az motivál, hogy mindenképpen elérd „önerőből” az üdvösséget, megint csak csalódni fogsz.

Isten már mindent neked adott Krisztusban, amiért érdemes ezt a földi életet végigfutni és alázattal, hálaadással megélni. A lehetőségeket, motivációt, esetleg a terheket, kihívásokat és a bilincseket sem önmagadért kapod, hanem éppen Jézusért és a rád bízottakért, legyenek azok testvérek a hitben, vagy éppen Isten szeretetétől távol ténfergők.

Pál nem tagadja, hogy Krisztusért viseli a bilincseit. Nem azért, mert elbukott valamiben, esetlegesen bűnei méltó büntetését hordozta volna. Nem is azért van még mindig bilincsben mert nem lett volna módja a szabadulásra. Éppen itt, a Fillippi levélben tesz bizonyságot a valódi okokról és motivációról: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4, 13). A terhek hordozása, a börtön, a bilincsek, a nehézségek, betegségek, gyász és bizonytalanság nem ellened van, s nem is érted van jelen olyan gyakran az életedben. Az ezekben való megállásod, hited, motivációd, türelmed és hálaadásod által lesz nyilvánvalóvá a körülötted lévők számára is a már megnyert üdvösséged, s az, hogy ők hogyan és miért kaphatnak valódi biztatást, erőt, kegyelmet és életet.

Imádság

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Krisztusban megerősítesz, bátorítasz, életet, utat és célt mutatsz! Erősíts a megélt kegyelemben, használd életem a Te nagy neved dicsőségére, a körülöttem lévők javára, Jézus ismeretének bizonyságára. Ámen!