„…Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.” (9)

Jártam Filippiben. Álltam pontosan annak a börtönnek az ajtajánál, ahol Pál és Szilász fogságukat töltötték, ahol csodával határos módon kinyíltak a börtön ajtajai, lehullottak a láncok. Még kétezer év távlatából is felemelő és szívet melengető érzés volt saját szememmel látni, érezni és átérezni a hangulatát az evangélium, a hit, a keresztyénség egyik bölcsőjének. Szűk börtöncella, kőfalak, falba erősített láncok. Valahogyan nem ezt az „alapot” képzelné el az ember manapság, ha a számára olyan fontos és életbevágó ügy terjesztésének marketingstratégiáját tervezgeti. S mégis ez az emberileg nagyon nem alkalmas hely az, ahonnan Pál mégsem szökött meg, amikor alkalma lett volna rá. Ez a semmilyen szempontból nem megfelelő hely lett a Pálra bízott börtönőr üdvösségének hitet alapozó bizonyossága.

A börtöncella méretei alapján kétségkívül kényelmetlen és szenvedésekkel, bizonytalansággal teli fogságot szenvedett Pál, mégsem szökött meg, amikor lehetősége lett volna rá. Miért nem tette? Vajon az a földrengés, csoda-szabadulás nem az Isten megtartó kegyelmének a jele volt? Az volt. Csak nem Pál és Szilász tekintetében, hanem éppen a börtönőr és szeretteinek üdvössége érdekében.

Tudta ezt Pál, s amikor levelét írja a Filippi gyülekezetnek a börtönből, s kéri a filippieket, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjon bennük. Mert Pált nem a saját naivsága vagy éppen a világ szemében ügyetlensége, már-már butasága tartotta a börtönben a megnyílt szabadság ellenére, hanem Isten Krisztusban kijelentett és megértett szeretete. Megértette, hogy a földrengés által elkészített szabadulás nem az ő szabadságát kell, hogy szolgálja, hanem annak a börtönőrnek a szabadulását, aki nem falak között láncra verve volt rab, hanem a félelmei és Isten szeretetének akkor még meglévő hiánya kötötte gúzsba.

Vajon te hogyan látod a terhedet, láncodat, börtönödet? Hiszed-e, hogy az Úr ezeken keresztül is az üdvösséget munkálja? Talán nem a tiedet, de éppen azokét, akik a börtönödet őrzik, láncaidat rád kötötték, terheidet sokasítják. Ismerd meg az üdvösség, az ismeret és a szeretet útját. Krisztus az út, az igazság és az élet. Higgy benne és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.

Imádság

Mennyei Atyánk! Hálát adunk életünk láncaiért, börtöneiért, terheiért! Azért, mert a megváltás biztos tudatában hordozhatjuk ezeket a te szereted által, s ezzel is munkálod a körülöttünk élők üdvösségét. Hálát adunk, hogy eszközök lehetünk a te kezedben! Ámen!