„Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.” (13)

Hiszem, ha látom. Vagyis manapság, ahogyan a mesterséges intelligencia észrevétlenül bekúszik a mindennapjainkba, inkább az állja meg a helyét, hogy „nem hiszem, mert látom.” Miért is van ez így? Mert a digitális álomvilág nem azt láttatja meg velünk, amiben hiszünk, hanem elhiteti velünk a látszat-valóságot, ami eltereli a figyelmet arról, ami valóban fontos, életet megtartó és teljessé tevő, kézzel fogható létező. A képernyő-függés már egészen kicsi korban elszakítja az embert a realitásoktól, s ne gondold azt, hogy felnőttként te nem jársz ebben a cipőben. Emlékezz csak az utoljára szinte révületben végignézett sorozatra valamelyik szolgáltató csatornáján… Vagy gondolj csak bele: bármennyire is válogatott alapanyagokból készül el egy étel a legjobb szakács művészi alkotásaként valamelyik főzőműsorban: amíg nem harapsz bele valójában abba az ínycsiklandozó ételbe, éhes maradsz a tévé előtt ülve. Így van ez a hittel is. Nem mindegy, hogy miben hiszel és az sem, hogy kinek hiszel, s nem elhanyagolható a hogyan hiszel kérdése sem. Mert a hit önmagában nem elég. Sem az, ha valakinek hiszel, vagy éppen nem. S a hited vagy a hitetlenséged következményei sem elhanyagolhatóak.

Az üdvözítő hit életet és örök életet meghatározó kézzelfogható valóság kell, hogy legyen mindannyiunk életében, aminek következményei vannak a saját, és a minket körülvevők életére nézve is.

„Könnyű” volt hinni az Isten egyszülött Fiában, amíg a tanítványokkal együtt volt. Könnyű volt azt mondani, hogy „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” (János 13, 36) amíg kézzel fogható valóságban és szemmel láthatóan ott van Jézus a tanítványok körében. Aztán amikor valósággá válik Jézus váltságműve a feltámadást követően, már nem szemmel lehet látni őt, hanem hittel. Magdalai Mária látta a feltámadt Jézust, s megvitte a hírt a tanítványoknak, de azok nem hittek neki. Aztán Krisztus más alakban jelent meg az emmausi úton közülük kettőnek, akik szintén bizonyságot tesznek róla, de nekik sem hittek.

Az üdvösség, a megváltás, Isten Krisztusban kijelentett szeretetének megtapasztalása elsősorban hit kérdése. A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10, 17). Hiszem, ha látom, vagy látom, mert hiszem? Az Úr Jézus „…szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.” Aztán elküldi őket szerte a világba, hogy bizonyságot tegyenek, s a gyógyult hitetlenségük erejéből üdvözítő hitre vezessenek. Mert már nem azt látják, amit hinni akarnak, hanem azt hiszik, amit saját szemükkel láttak. S napról-napra egyre többen hisznek szavukra.

Ma vajon kinek hiszel? Ma vajon miben hiszel? Most vajon hogyan hiszel?

Imádság

Úr Jézus! Erősítsd meg kétkedő lelkemet! Uram, te a megrepedt nádszálat nem töröd el, a pislogó gyertyabelet nem oltod el. Láttasd meg velem a Te igazságodat! Ámen!