„…Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (39c)

Késő bánat eb gondolat, tartja a mondás. No igen, amikor a hajó már elvitorlázott a naplementébe, kár azon törni a fejedet, hogy miért nem siettél eléggé. Amikor a kamasz gyereked hozzád vágja, hogy te vagy a világ legrosszabb szülője, bizony sok minden átszalad a szíveden és a gondolataid között. Számtalan olyan élethelyzet adódik életünk során, amikor annak ellenére bánkódunk valaminek az elmulasztásán, hogy tudjuk: azon pont nem segít az, ha átadjuk magunkat a rossz érzéseknek. Kicsit ilyen érzése lehetett annak a századosnak is, aki először tesz bizonyságot Jézusról ott, a kereszt alatt. A láthatókra, az egyértelműre, a kézzel foghatóra tekintett csupán: egy megvert, megalázott, kigúnyolt, keresztre feszített vesztest lát csak, akinek a kivégzéséhez neki is asszisztálnia kellett. Bizonyára nem volt hozzá különösebb kedve, látott már hasonlót eleget, mégis ott volt. A parancs az parancs. Akkor is, ha forrongani látszik a nép, ha valami különleges, félelemkeltő történés közepette kell jelen lennie.

Három órán át tartó sötétség, kettészakadt templomkárpit. Szimbólumai az istentelen nép sötétségének és az Úrhoz vezető út nyitányának, annak, amit ott és akkor, abban a kellemetlen pillanatban nem érthet még. Aztán az értés egy rövid hitvallásban bomlik ki: Bizony ez az ember Isten Fia volt. Akkor még csak ember, aki Isten Fia volt. A hitvallásban megbújik az elment hajónak a szomorúsága, a lázadó kamasz késszúrás hálátlansága, a későn felismert igazság elvesztésének döbbenete. S ugyanígy átragyog rajta a még fel nem ismert kegyelem és megváltott új élet első megnyilatkozása, amit később a nyitott sír öröme tesz érthetővé. Már nem „csak” egy ember, hanem az Isten Fia, aki nem csupán volt, de jelenvaló valóság az ő életében is. Ahogyan a tiedben is az lehet. A pillanatnyi sötétség, egy elszakadt kárpit, egy lázadó kamasz, egy tovatűnő hajó is. Mert Isten ezekben, ezek által is az üdvösségedet munkálja. Bízz hát benne. Merd megvallani azt, amiben éppen vagy, hogy az elveszettnek hitt lehetőség áldásokkal és hittel szegett jelenné nemesüljön Őbenne.

Imádság

Uram! Ha előtted is kedves, mutasd meg, hogy az életem elveszettnek hitt lehetőségeiben hogyan munkálod a boldog jövőmet! Krisztusért, aki ma is a Te Fiad, hallgass meg! Ámen!