„Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét. Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.” (21; 32b)

Talán bele sem gondoltunk még, hogy az emberek Krisztussal való kapcsolata milyen sokféle lehet. Sztereotípiák tapadnak a világon szinte minden ember gondolataihoz, életéhez, megnyilvánulásaihoz akkor, amikor Jézusról szó esik bármilyen formában vagy élethelyzetben. Nem feltétlenül pozitív előítéletek. Jézust ismerni nem feltétlenül jelenti azt, hogy hittel kapaszkodsz belé, sem azt, hogy üdvösséged van, hiszen a vele való kapcsolatod, hited vagy éppen kétségeid, a pozitív vagy elutasító előítéleted hatással van Isten szeretetének megértésére. Ha valóban jót akarsz magadnak, akár ezen a földi létezésen túl is, próbálj meg letenni minden előítéletet, gondolat-tapadást, a hívők és hitetlenek felől érkező elvárást és adj magadnak és neki is tiszta lapot.

Cirénei Simon valószínűleg nem volt boldog, amikor arra kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Ott és akkor egy halálraítélttel kellett kényszerből közösséget vállalnia, kiszakadva a napi rutinból, annak a félelemnek az árnyékában, hogy talán ő is bajba kerülhet. Kétségek, félelem, küzdelem járta át a Krisztussal vállalt kényszer- közösséget. Vitte a keresztet kényszerből, félelemből, s mégis Jézus útitársává lett. Simon félelemmel, kétséggel, fájdalommal szegett útja a Golgotánál véget ért, s pár nap múlva már egy új utat: Isten Krisztusban kijelentett és bizonyossá tett szeretetének útját járhatta. Mennyi minden átértékelődött a feltámadás után! Ami rossz, félelem, fájdalom, kétség volt a kereszt alatt görnyedve, hálaadássá, közösségvállalássá, bizonysággá és üdvösséggé nemesedett. Így nyert igazi életet.

Ott vannak Jézus körül azok is, akiket „okkal” feszítettek meg. Ők sem akartak ott lenni, hiszen ki az, aki kínhalált akarna magának? Belőlük milyen reakciót váltott ki a megfeszített Krisztus? Gyalázták őt. Saját nyomorúságukat, szenvedésüket próbálták azzal csökkenteni, hogy a másikat ok nélkül még mélyebbre nyomják. Ha neki jobban fáj, mert belerúgok még egyet, akkor az én szenvedésem biztosan kisebb lesz. Ezt hiteti el velünk az önzés és a harag. Lukács evangéliumában arról olvasunk (Lukács 23, 39-42), hogy csak az egyik gonosztevő káromolta Jézust. A másik ott a keresztfán, nyomorúság és szenvedés között, a kilátástalanság és a biztos halál kapujában ismerte fel, hogy ez a kényszer-közösség számára hozott megváltást és életet.

Te hogyan éled meg ma, hogy mellette lehetsz?

Imádság

Uram köszönöm, hogy tart a kegyelmi idő. Kereszt terhét cipelve, bűneim miatt megfeszítve, Te mellettem vagy. Engedd, hogy én is melletted lehessek! Ámen!