„Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: „…Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged.” (18-19)

Vajon Mózesnek volt fogalma arról, hogy mibe fog belefogni, amikor beleegyezett, hogy elfogadja az ÚR hívását? Látta-e az egyiptomi sereget közeledni, és Istent, amint Mózes keze által kettéválasztja a Vörös-tengert? Látta-e a győzelmi dalt, a sziklából fakadó vizet, a mennyei mannát, az imádság által megnyert csatákat? Látta-e Isten látomását a Sínai-hegyen, Isten hangját a mennyből, a kőtáblákat, az aranyborjút? Látta-e a felépített szent sátort, a felszentelt papokat? Látta-e a Kánaánba küldött kémeket, a hitetlenség válaszát, és a harmincnyolc éves pusztai vándorlásra ítélt börtönbüntetést? Látta-e a magányos kapaszkodást a Piszga-hegy tetejére, ahol az ígéret földjére tekintve fog meghalni? Látta-e azt a megtiszteltetést, hogy az ÚR mellett ülhet a Színeváltozás hegyén? Vajon Mózesnek volt fogalma arról, hogy mibe fog belefogni?

Mindenestre jó kérdés és ezt még hozzátenném: - Vajon készen áll-e a feladatra? Isten valamiért makacsul ragaszkodik Mózeshez, Mózes pedig még mindig nem nagyon tudja elszánni magát, bizonytalan, de azért elindul.

Nemrégiben egy esküvőn prédikáltam és előtte felkészítőt tartottam, ahol ezt mondtam a vőlegénynek, hogy csak akkor vegye el ezt a lányt, ha képes lenne érte még meghalni is. Kicsit komoly mondatok, de mondtam neki, a hölgyek úgy is leveszik, hogy az ember hogyan áll hozzá, aztán az esküvőn meg arról prédikáltam, hogy az életben igazán a kitartó dolgok érnek valamit.

Mózesre lefordítva idézem Jézus Krisztust: „32Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.35Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,36és így az embernek ellensége lesz a háza népe.37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;38és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.39Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

Lehet, hogy a szívében még egyfajta „jónásos” elkerülő gondolatok voltak, küszködött magában, de Isten nagyon komolyan gondolta ezt az egész küldetést. Ez ránk mai hívőkre is igaz, vagy komolyan vesszük, hogy Isten hív és elküld, vagy nem.

Szíved mélyén még elrendezetlen dolgok vannak. Nem tudtad az igent kikerülni, de valahogy mégsem érzed még az erőt, a teljes szabadságot, az őszinte bizalomból fakadó bátorságot. Ezért igened egy kicsit nem is, valamint fenntartod magadnak a jogot arra, hogy ha szükséges, ezt az igent felfüggeszd, akár vissza is vond.

Isten azonban nem erre hívta Mózest. Ez így nem fog menni. Először bátorítja, hogy nem kell félnie azoktól, akik halálra keresték őt Egyiptomban, mert már mind meghaltak. De többről van itt szó. Mózes jelenlegi hozzáállása nem elégséges ahhoz, amit Isten el akar végezni, még pedig két okból sem.

Az egyik, hogy erővel kell odaállni a fáraó elé, nem lehet hebegni-, habogni, mert egy ilyen uralkodó megérzi, hogy valakit el lehet taposni, akkor meg is teszi. Másodszor mivel Isten azt mondja, hogy Izrael az én elsőszülöttem, ők az enyémek, te meg fáraó így kezeled őket, ennek vége. Ha nem engeded el őket, akkor a te elsőszülöttjeid fogják bánni. Szóval itt egy olyan küldetés elé nézett Mózes, ami nem játék, egy nép sorsában lett Isten földi szószólója.

Mit jelent, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét? A fáraó innentől nem azt csinálta, amit akart? Isten ráadta a keményszívűséget, erre predesztinálta? Nem, semmit nem tett a fáraó akarata ellenére, egyszerűen, csak amikor Isten megkeményítette, annyi történt, hogy megengedte a fáraó szívének, hogy azt tegye, amit a fáraó akart – Isten átadta a fáraót a bűnének, saját magának, hadd „fáraóskodjon.”

Aztán Isten még komolyabbá, tette a dolgot, vagyis tett azért, hogy Mózes megértse, hova is megy. Rejtélyes dolog történik, ugyanis azt olvassuk, hogy Isten rátámad Mózesre és meg akarja ölni, de Cippóra a felesége levágja fiúk előbőrét és ezt érinti Mózeshez, így menti meg. „Kétségtelen, hogy valamilyen oknál fogva Mózes – feljegyzések nélkül – elmulasztotta végrehajtani az isteni utasításokat a körülmetélésre vonatkozóan… Miután az engedelmesség teljesen megalapozódott, minden előrehaladt.” (Morgan)

Bizonyára vér szerinti férjem vagy. Talán Cippóra ellenezte a körülmetélés szertartását. Nem volt izraelita, és talán barbár szokásnak tartotta. Talán ezért vonta Isten felelősségre Mózest (amiért nem tette azt, ami helyes, még akkor is, ha a feleségének ez nem tetszett), de mozgásképtelenné tette Mózest, így Cippórának kellett elvégeznie a körülmetélést.

Ebből az Incidensből Mózes is és Cippóra is megérthette a küldetés komolyságát.

Közben minden úgy lesz, megérkezik Áron és Isten elkészíti a népet is a szívében, mert amikor találkoznak és Mózes bemutatja a jeleket, akkor a nép hisz és kész odaállni a kivonulás terve mellé.

Isten így dolgozik, embereket használ egy-egy tervének az elindítására. Lehet, hogy most te is az előtt állsz, hogy megszólított az Úr, vagy a lelkipásztorod és felkért egy szolgálatra, amire te egyből azt mondtad, hogy nem. Nem vagyok rá méltó, nem tudnám csinálni, de ne feledd, hogy Isten a szegényeket, az ilyen lelkületű embereket keresi, hogy megmutassa rajtuk az ő dicsőségét. Talán az egyházunknak is jót tenne, ha minél többen állnánk be és vennénk nagyon komolyan Isten országának építését. Lehet, hogy te vagy az az ember, akit Isten kiválasztott, akkor indulj! Ámen!