„Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” (7-10)

Jézus, Jeruzsálemi bevonulása, Isten üdvtervének a része. Jézus nem véletlenszerűen érkezik a városba, hanem tudatosan teljesíti be a próféciákat, különösen Zakariás 9,9 szavait: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” Érdekes, hogy Jézus meghatározza a városba való bevonulásának a körülményeit. Elküldi tanítványait, hogy egy közeli faluból hozzanak neki egy szamarat. Még azt is a lelkükre köti, hogy ha tiltakoznának az ottaniak a szamár elvitele miatt, mondják csak egyszerűen: „az Úrnak van szüksége rá…”(3)

A tanítványok előkészítik az állatot, Jézus pedig ráül, és a nép ujjongva fogadja. A „Hozsánna” kiáltás héberül: „ments meg most!” messiási fohász. A tömeg Dávid fiaként köszönti Jézust, aki az ígéretek beteljesítőjeként jelenik meg. A pálmaágak és a ruhák leterítése a földre szintén királyi hódolat jelei. Annak, hogy Jézus szamáron vonult be a városba, komoly jelentősége van. Az ókorban a ló harci eszköz is volt. Ha Jézus lovon vonult volna be a városba, azt jelezte volna, hogy hódítani, mások fölött győzelmet aratni akar. A szamár viszont a béke állata volt. Szamáron történő bevonulásával Jézus azt jelezte, hogy Isten békéjét, kiengesztelő irgalmát akarja a városnak felajánlani.

Az egész történetben Jézus csendes, nem szólal meg, nem veszi át a tömeg elvárásait, nem hajlik a politikai Messiás szerepébe. Ő nem földi forradalomra jött, hanem az ember megváltására. Bevonulása az ítélet és kegyelem előképe egyaránt: elhozza Isten országát, de nem úgy, ahogyan azt az emberek elképzelik. Márk nem ír dicsőségről vagy hódításról, a történet vége csendes. Jézus a templomban tett látogatása után, kimegy Betániába.

Jézus bevonulása Jeruzsálembe évről évre ünnepi esemény gyülekezeteinkben, de számunkra a kérdés az: hová vonul be Jézus ma? Nem csupán városokba, falvakba, templomokba vagy közösségekbe kell bevonulnia hogy részese legyen életünk tereinek, hanem a szívünkbe. Ma is megérkezik, sokszor csendesen, elvárásainkat nem teljesítve, de annál valóságosabban. És mi? Vajon felismerjük Őt, amikor nem úgy jön, ahogy mi szeretnénk? Amikor úgy érkezik meg az életünkbe, hogy bezár ajtókat, vagy egészen másokat nyit. Amikor nem teljesíti szívünk vágyát, vagy amikor engedi, hogy átmenjünk a „halál árnyékának völgyén”.

Sokan akarták akkor Jézustól, hogy politikai szabadító „Messiás” legyen. Az emberi vágyak ma is hasonlóak. Ma is sokak várnak Jézustól hasonló dolgokat: kényelmes életet, gyors megoldásokat, látványos eredményeket. Ő azonban békesség fejedelmeként jön, és olyan országot hoz, amely belül kezdődik. Készek vagyunk-e leteríteni elé életünk ruháit, engedni, hogy az Ő akarata vezessen minket?

Jézus bevonulás ma is döntésre hív: királyként köszöntöm Őt, vagy csak eszközként, akinek a segítségére van szükségem? Hagyom-e, hogy megváltoztassa az értékrendemet, gondolkodásomat, szívemet és helyreállítsa azt, amit eddig én uraltam?

Imádság

Drága Úr Jézus Krisztus! Hálát adok Neked, hogy Te ma is eljössz hozzám. Köszönöm, hogy szelíden és alázattal közelítesz, nem félelemkeltéssel, hanem szeretettel. Hálás vagyok, hogy nem földi hatalmat hoztál, hanem mennyei békességet és reménységet, bűnbocsánatot és örök életet.

Megvallom, Uram, hogy sokszor úgy akarlak fogadni Téged, ahogyan én elképzeltem: mint aki megoldja gondjaimat, de nem kér áldozatot. Bocsásd meg, amikor nem ismerlek fel Téged a csendes jelenlétedben, vagy elutasítom hatalmadat, ha nem tetszik, amit kérsz. Kérlek, Jézus, vonulj be újra a szívembe! Formálj át engem, vezess és uralkodj bennem. Adj nyitott szívet, hogy felismerjelek Téged ott is, ahol nem várnám. Legyen életem valódi hódolat előtted, ne csak ünnepi hangulat, hanem mindennapi engedelmesség. Ámen.