„Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.” (20-26.)

Reggel a tanítványok a város felé haladva rádöbbennek, hogy a fügefa, amelyet Jézus egy nappal előbb megátkozott, tövestől elszáradt. Ennek kapcsán Jézus nagyon fontos tanítást ad a hitről és az imádságról. Ha valaki azt mondja a hegynek, hogy vesse magát a tengerbe, és nem kételkedik a hitében, meg fog történni. Természetesen itt nem arról van szó, hogy a hittől akrobatikus mutatványokat várjunk. Ez a túlzó kép azt akarja érzékeltetni, hogy a hit számára nincsen lehetetlen. Jézus arra bíztatja tanítványait, hogy merjenek imádságukban kérni, és higgyenek abban, hogy el is nyerik és meglesz az, amiért imádkoztak.

Ez nem azt jelenti, hogy Isten minden kérésünket automatikusan teljesíti, hanem azt, hogyha valódi, élő közösségben vagyunk vele, akkor az Ő akarata szerint kérünk – és ekkor valóban megadatik, amit kérünk. Az imádság nem mágikus cselekedet, hanem az Istenbe vetett hit megnyilvánulása.

De Jézus itt nem áll meg. Hozzátesz valami nagyon fontosat, ami a hit és az ima hatékonyságát alapvetően befolyásolja: a megbocsátás szükségességét. Azt mondja: „Amikor imádkoztok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van.” Ez az igevers emlékeztet arra, hogy az imádság nemcsak Isten felé irányul, hanem hatással van rá az emberekkel való kapcsolatunk is. A harag, a meg nem bocsátott sérelmek elzárják a szívünket – nemcsak másoktól, hanem Istentől is.

Isten ma ezen az igeszakaszon keresztül bátorít arra, hogy bátran állj elé, mint gyermek az Atyjához, és mondd el szíved kéréseit. Ne félj nagy dolgokat kérni, a hit hegyeket mozdít. Az imádság ajtót nyit Isten jelenlétébe, nemcsak arra, hogy kérjünk, hanem hogy formálódjunk is. Isten nem csupán a kéréseinket hallgatja meg, hanem a szívünk mély vágyait is ismeri. Bátran közeledhetünk hozzá, mert mint szerető Atya, örömmel fogad, és válaszol. És ahogy hittel kérünk, úgy fogjuk tapasztalni: amit Isten megígért, azt be is teljesíti.

Imádság

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy imádságban bármikor eléd jöhetek. Köszönöm, hogy Te nemcsak hallod, hanem érted is a szívem szavát. Hálás vagyok, hogy Jézus Krisztus által szabad utat nyitottál a Te jelenlétedbe. Köszönöm, hogy a hit ajándékát adod, és hogy nem a tökéletességet várod, hanem az őszinte bizalmat. Dicsőítelek, hogy Te vagy az, aki meg tudod mozdítani a hegyeket az életemben. Megvallom Uram, hogy sokszor kételkedem, és hagyom, hogy félelem és neheztelés irányítsa az életemet. Bocsásd meg, amikor szavaim üresek, mert a szívem tele van haraggal vagy büszkeséggel. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet minden meg nem bocsátott sérelemtől. Uram, adj nekem élő hitet, amely nem csupán szavakban létezik, hanem valóságos erő a mindennapokban. Kérlek, taníts engem imádkozni úgy, hogy szívem teljesen Rád hangolódjon. Adj bátorságot kérni, várni és hinni – akkor is, amikor nem látok még választ. És formálj bennem olyan szívet, amely valóban kész elfogadni a Te akaratodat mindenben. Ámen.