„Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (1-2)

Életem folyamán többféle méretű és kinézetű templomban megfordultam. Az egészen kicsi, néhány négyzetméterestől kezdve az ezres befogadóképességűig, a puritán kinézetűtől a barokkosan túldíszítettig. Persze ezek az utóbbiak mindenkit hatásuk alá kerítenek. A színek, méretek, több évtizedes építőmunka, minden, ami a külsősége. De mindez a látvány eltörpül ahhoz képest, ahogy az ószövetség népe tekintett a nagybetűs templomra, az Isten jelenlétének minősített helyére, aminek három öles oszlopai voltak, darabszám szerint 162 és ez még csak a királyi csarnok volt. Nem beszélve az udvarokról, oltárokról, Szentek Szentjéről. Monumentális alkotás, ki ne dicsérné? Ki akarná vagy merné bántani ezt? Jó, hogy van! Szép, hogy van!

Egyik névtelen tanítvány is elkezdi dicsérni ezt az alkotást, amikor együtt jönnek ki onnan. Sugárzik belőle is a régiek büszkesége és elfogultsága. Mekkora kövek! Mekkora épületek! Ez a múlt hírnöke, a jelen és a jövő biztosítéka. Amíg templom van, minden a legnagyobb rendben!

Hogy miért kezdett bele ez a névtelen tanítvány a kövek dicséretébe? Nem tudjuk. Talán keresett valami hasonló büszkeséget, elfogultságot Jézus tekintetében, amit nem talált meg. A válasz kemény és elképzelhetetlen: Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Így is lett, történész szemmel nézve 70-ben lerombolták az egészet, alig maradt belőle valami.

Viszont nekünk nem a történész perspektívája a fontos, hanem Jézusé. Mert Ő előre néz, a templommal átellenben lévő Olajfák hegyére, ahol a szenvedések elkezdődtek. Onnan nézve már a templom sem olyan túl nagy. A régi templomot az Úr elhagyta, hogy szenvedésével, halálával, feltámadásával egy újat építsen.

A te feladatod, hogy ezt az új építésű templomot, Jézust megtaláld. Ez a templom nem évtizedeken át épült, hanem három nap és három éjjel. Nem emberi verejtékből, hanem Isten kibeszélhetetlen kegyelme és emberszeretete, a Messiás szenvedése nyomán jöhetett létre. Nincs túldíszítve és nem megalomán, de minden hozzá fordulót be tud és akar fogadni. Nem a külsője adja gyönyörűségét és nagyszerűségét, hanem nyitottsága és befogadó szeretete. Amíg ez a templom van, addig valóban minden a legnagyobb rendben van!

„Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma.” Jel 21,22 Ámen