„Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, hogy mit mondott neki Isten? „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene.” Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.” (24-27)

Egy eléggé elméleti s látszólag felesleges kérdést tesznek fel a szadduceusok Jézusnak a halál-feltámadás-házasság kérdéskörében. Alapvetően nem hittek a túlvilági folytatásban, de e hit nélkül is elég bölcsek és képzettek voltak egy ütős kérdés megfogalmazásához. Maga a kérdés abszurd volta (7 testvér 1 asszony és ezek sikertelensége) azt üzeni a körülöttük lévőknek: nincs feltámadás. A szenvedéstörténethez közeledve érezzük a sorok mögött az gonosz szándékot, amely próbál Jézuson valamilyen fogást találni. Az Úr válasza lényegében ennyi: Isten az élők Istene! Csodálatos, örömteli kijelentés ez, ami mellett érdemes elidőzni.

Először azt vizsgáljuk meg, hogy bennünket az élő Isten Lelke vezet-e a Biblia olvasása közben? Az első előtti kérdés persze ez: olvasom-e a Bibliát?- de tegyük fel, hogy olvasom. Ha nem kérem hozzá a Szentlélek vezetését, hasonló kérdésekhez tudok eljutni. A Lélek nélkül megöl a betű. Engem és másokat is. Mégpedig úgy, hogy kitalálok valamit, azt pedig alátámasztom az Írással és onnantól az már nem is az én véleményem, hanem az Istené. Nem csak egyének, akikben ez lezajlik, hanem gyülekezeti közösségek is szenvedhetnek ezektől az emberektől. Akiket az élő Isten Lelke vezet, azok nem a sajátjukat erőltetik bele a Bibliába, hanem az abban lévőt nyerik ki és alkalmazzák életükre nézve. Ez áldás, míg amaz átok.

Másodszor gondold át, akár házasságban vagy, akár előtte vagy utána hogy minden szerep a helyén van-e az életedben. Nem lett-e bálvánnyá a társad, vagy a vágyott ismeretlen társ keresése nem tolta-e perifériára az Isten keresését? Azért fontos ez, mert bár nagyon komoly szerepe van a földi létben a házasságnak, de az örökkévalóság távlatából nézve nincs jelentősége. Viszont az Isten keresésének van! Krisztus keresésén, befogadásán és az innen induló megszentelődés nélkülözhetetlen. Hidd el, a mennyben elképzelhetetlenül más lesz minden. Ezért keresd azt az Urat, Jézus Krisztust, akire nézve belépőd lehet oda!

Harmadszor vidd magaddal ma Jézus ténymegállapítását: Isten az élők Istene! Ábrahám, Izsák, Jákób Istene. Ők nem halottak? Ezt a kérdést 3500 évvel ezelőtt már Mózes is feltehette magában! De igen meghaltak. Viszont hitük miatt nem szakadt meg a kapcsolatuk Istennel. Ez csak azért lehetséges, mert Isten erősebb a halálnál. Milyen jó, hogy neked és nekem hathatós jelét adta ennek Jézus feltámadásakor!

„Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” 1Jn5,12 Ámen