„De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint egy paráznával?!”

Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy az alku megszegése, a másik fél becsapása, a tömeggyilkosság igen súlyos bűnök. Ám mint mindennek, ennek is több olvasata létezik. A törvény, a civilizáció előtti világban járunk. Ebben a világban a törvények csak a törzs tagjait védik, a törzsön kívüli ember, akivel nem vagyunk semmiféle szövetségi viszonyban nem tartozik a törvény hatálya alá, ekképpen a felháborodott testvéreknek erősebb törvénynek tűnik a rokon, Dina védelme. Lehet így igazolni egy ilyen súlyos bűnt, természetesen nem, de ha őszinték vagyunk, sajnos mi is nagyon sokszor így szoktunk tenni. A rokonaink, a családunk védelmében sajnos nem egyszer feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy másokat fizikailag, vagy szavakkal bántalmazzunk, becsapjunk, meglopjunk, sérelemben részesítsünk. Ne higgyük azt, hogy a köztörvényes bűnözők élvezetből hajtanak végre erkölcstelen cselekedeteket, hiszen ők is éppen annyira igazoltnak látják tetteiket, mint az az apa, aki a lánya becsületének védelmében kocsmai verekedésbe keveredik, vagy az aki féltékenységből hagyja, hogy tettlegességig fajuljanak az indulatok. A kérdés, hogy szabad-e ilyet tenni jogosan, hiszen a törvény attól is véd, hogy a bűnt mindig arányos, ne pedig aránytalanul magas büntetés kövesse. Érdemes újból és újból önvizsgálatot tartanunk, vajon hány és hány olyan rossz gyakorlat, hány és hány olyan bűn van az életünkben, amit mi igazolni próbáltunk, ahelyett, hogy bűnbánattal vinnénk mindazt Isten elé, és kérnénk, hogy szabadítson meg az indulatainktól, rabságainkból, önzőségünktől.

Másrészt azért érdekes ez az ige mert Jákob tulajdonképpen itt partner marad a bűnben, hiszen nem a fiai bűnét ostorozza, nem azért tartja súlyos bűnnek, amit a testvérek elkövettek, mert Isten elleni vétek, mert emberölés, mert önmagában véve is elfogadhatatlan, hanem a nép jó hírnevét, a saját személyének hírét félti, illetve még most is csak ott bujkál benne Jákob, az óember, aki fél, mert kicsik vagyunk, mert kevesen vagyunk, mert a környező népek nagyobbak. Jákob csak azt a kérdést teszi fel, hogy vajon mi lesz ha kitudódik? Sokaknak ugyanezen az alacsony szinten mozog az erkölcsi érzéke, hiszen a jó és a rossz kategóriáit valahogy úgy határozzák meg, hogy csak az rossz, ami kitudódott, tehát az ügyesen palástolt bűn erkölcsös, mert hasznos.

Adja az Úr, hogy bűneinket ne palástolni és rejtegetni igyekezzünk, hanem Őáltala indulhassunk el a megszentelődés útján, hogy a törvény már ne pusztán külső kényszer, hanem a szívünkbe vésett igazság lehessen számunkra.